A mostani alkalmon olyan tizenévesek körében vállalhattuk a csoportvezetők szerepét, akik jó magyar nyelvtudással rendelkeznek, így ezen a héten témának a magyar szólásokat és közmondásokat választottuk. A szólások és közmondások ugyanis többnyire esszenciális életigazságokat fogalmaznak meg, olyan élethelyzetekre adnak kikristályosodott választ (akár humorral fűszerezve), melyeket mindannyian átélünk, vagy csak találkozunk velük életünk során. Nem mellékesen a társalgási beszéden túl az ilyen unikumok adják egy nyelv valódi karakterét, ezért is érezzük fontosnak, hogy a diaszpórában élő gyerekek, fiatalok is minél többet ismerjenek meg ezek közül.
Ez alkalommal - az eddigiektől eltérően - háttérbe szorultak a népzenei és néptáncos elemek, helyettük a drámajátékok kaptak nagy szerepet. Döntésünket az indokolta, hogy a foglalkozás választott témájához jobban illettek, illetve használhatóbbak voltak a drámapedagógiából ismert elemek. A kis létszámú, de annál lelkesebb csoport nagy elánnal vetette bele magát a játékokba, a közmondások sokaságába. Öröm volt megélni, ahogy a gyerekek kíváncsisággal boncolgatták, ízlelgették a mögöttes tartalmat, mondanivalót, ahogyan kezdték beemelni hétköznapi beszédükbe identitásuk alapkövét képező anyanyelvük különleges kifejezéseit.
