Október 17-én a Buenos Aires-i Plaza Hungríán gyűlt össze az argentínai magyar közösség, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójára emlékezzen. A megemlékezést az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége (AMISZ) szervezte, aminek ösztöndíjasaként magam is részt vehettem az előkészítésében.
Az ünnepségen jelen volt Medveczky Iván helyettes államtitkár, aki Budapestről érkezett, valamint Hlinka Péter, Magyarország argentínai nagykövete és a nagykövetség munkatársai. Az argentin intézményeket többek között Santos Gastón Juan, Buenos Aires város nemzetiségi közösségekért felelős főigazgatója képviselte.
A két ország zászlaját cserkészvezetők vonták fel, a zenei kíséretet pedig a Colegio Militar harmincöt fős katonai szimfonikus zenekara adta — abban az intézményben működő együttes, aminek első igazgatója a magyar Czetz János volt. A műsorban a Regös Együttes népdalai és Márai Sándor Mennyből az angyal című verse is elhangzott.
A megemlékezés legmeghatóbb pillanata a zászlók levonása volt: erre két olyan embert kértek fel, akik 1956-ban hagyták el Magyarországot. Jelenlétük tette kézzelfoghatóvá a történelem évszámai mögött álló valódi emberi sorsokat.
A hetvenedik évforduló nem egyetlen napra szólt: a nagykövetség külön fogadást és megemlékezést is rendezett, néhány nappal később pedig a Valentín Alsina-i Magyar Diaszpóra Múzeumban folytatódott az ünneplés. Abban a múzeumban, aminek berendezésében magam is dolgoztam. Az ösztöndíjas évem vége előtt oda visszatérni volt a legszebb befejezés, amit kívánhattam.
