Talán ők még kicsik ahhoz, hogy mélységében átéljék, megértsék mindazt, ami 1956-ban történt, de minden évben ezekben a napokban, korosztályuknak megfelelően, beszélgetünk, képeket nézegetünk és megemlékezünk mindarról, ami akkor történt.
Ahogy a percek teltek, lassan érezhetővé vállt, hogy átélik, érzik a súlyát az akkori eseményeknek. Otthonról hozott képekről, amelyeket szüleikkel válogattak össze, meséltek lelkesen. Volt aki elkészítette a lyukas zászlót és kiégette a közepét, így érkezett az órára.
Felcsendült a zene, és meghatottan gyújtottunk mécseseket, csendben állva, tisztelegve hőseink előtt, majd elkészítettük együtt is a lyukas zászlót, levelekből, gondosan válogatva az általuk rajzolt és kivágott, piros, fehér, zöld színekből. Közepére természetesen fekete levelek kerültek.
Csillogó szemű gyermekekkel zártuk a napot, akik büszkék a végeredményre, és arra, hogy ők így állítottak itt, távol hazájuktól emléket a múlt hőseinek.
