Több prominens személy megjelent és beszédet mondott ezen az eseményen. Őexcellenciája Nagy István, Magyarország svájci nagykövete, Dr. Schőberl Márton, kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkára, Dr. Horváth Zsuzsanna, Magyarország állandó ENSZ képviselője, Laurent Jimaja, Grand-Saconnex polgármestere, Párkányi Péter, magyar szobrászművész, a mű alkotója; valamint Mercz László a Genfi Magyar Kulturális Központ elnöke, aki az egészet életre hívta.
Délelőtt 11-kor kezdődött a hivatalos program. Trikolor lufik vezették az érdeklődőket az esemény helyszínére, ami nem volt más, mint a Parc du Château-Pictet. 25 éve itt ünnepelték az itteni magyarok az utolsó szovjet katona kivonulását. Ez a park a genfi ENSZ-negyed közvetlen szomszédságában található. Igazán impozáns hely eme remekműnek.
A magyar Himnusz közös eléneklésével kezdődött az ünnepély. Az avatást Michel Gönczy, Grand-Saconnex polgármesteri hivatal főtitkára vezette. A hivatalos beszédek után, együtt vonult át az ünneplő tömeg, a még letakart szoborhoz. Itt mondott pár szót Párkányi Péter az emlékműről. Ezután pedig Nagy István és Laurent Jimaja közösen leplezték le, valamint koszorúzták meg a szobrot. Igazán örömteli pillanat volt. Mivel mindenki nagyon szépnek találta a bronzszobrot, sokan készítettek róla egy-két fényképet. Az ünnepséget egy kis fogadás zárta, igazi házi pogácsával és jó magyar borokkal. Közben kezdetét vették a különböző interjúk a helyi médiumokkal. A jó hangulatnak köszönhetően ez a rövidnek szánt ceremónia körülbelül két órásra nyúlt.
Az emlékműállítás ötletet Mercz László fejéből pattant ki. Úgy gondolta, érdemes lenne egy méltó emlékművet állítani az 56-os eseményeknek, itt Svájcban. Szerencsére több helyről is kapott segítséget, hogy ezt az elképzelését megvalósíthassa. A projekt az 1956-os Emlékbizottság és a Magyar Állam anyagi támogatásával, a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Magyarország Berni Nagykövetsége közreműködésével valósult meg.
Az alkotás egy 3 méteres bronzszobor, melynek fő motívuma egy női alak, aki egy lyukas zászlót tart, amely sejtelmesen átalakul egy bontakozó szárnnyá. A pályázat kiírásánál a lyukas zászló, az 1956-os forradalom szimbóluma volt a kötelező elem, amit Párkányi művész úr további hatásos elemekkel egészített ki. Egyszerre elegáns és erős ez az alkotás, ezért is nyerhette el mindenki tetszését. A mellé elhelyezett tábla pedig, minden, a Promenade des Libertés-n sétáló embert informál arról, hogy milyen művet is csodálhatnak éppen. Így örökre emlékeztet erre a nemes forradalomra, valamint azokra, akik részt vettek benne. Nagy köszönet illeti Grand-Saconnex városát, hogy befogadták ezt a szobrot, valamint kimondhatatlan hála jár azoknak a svájci embereknek, akik akkoriban szeretettel várták és fogadták az akkori menekült magyarokat. Ez a szobor emléket állít nekik is.
