A Nógrád megyei Pásztón születtem egy négygyermekes család elsőszülött fiaként. Ének-zene tagozatos általános iskola után a piarista rend kecskeméti iskolájába kerültem, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem következett Piliscsabán, történelem-kommunikáció szakon, Közép-Európa specializációval kiegészítve. Eközben ösztöndíjjal egy hónapot Kolozsváron és fél évet Krakkóban töltöttem. Munkám mellett jelenleg politikaelméletből doktorálok.

Táncolni kiskoromban kezdtem, majd tizenöt év kihagyás után, Krakkóból hazaérve kezdtem újra. Elsősorban a néptáncnak és a táncház-mozgalomnak köszönhetően viszonylag sokat járok Erdélybe, a sokak által elhanyagolt szórványba: a Küküllő-mentére, Mezőségre, Kalotaszegre. Szakmámból kifolyólag számos, a közéletben résztvevő felvidéki fiatallal is jó viszonyt ápolok, de vannak kötődéseim Délvidéken és Kárpátalján is. A napi közéleti ügyek mellett szakmámban is igyekszem a határon túli magyarság ügyeit és a táncház-mozgalmat, tágabban a folklorisztikát megjeleníteni.

Tagja vagyok a Szentjánosbogár katolikus közösségnek, így az ifjúságszervezésbe is belekóstolhattam. A mai napig segédkezem a „Bogár” játékpedagógiát alkalmazó, rendszerint falvakban, esetleg kisvárosokban megrendezett nyári táborok megszervezésében és tematikájának kitalálásában, egy ideig pedig a közösség havilapját szerkesztettem.

A Kőrösi Csoma Sándor Programot igen fontos kezdeményezésnek tartom, mivel így erősíteni lehet a diaszpóra-magyarság és az anyaország, vagy tágabban értelmezve a Kárpát-medencei magyarság közti kapcsolatokat – nem csak intézményesen, hanem személyes szinten is. Úgy gondoltam, épp ideje összegyűlt tudásomat, tapasztalataimat a magyar-magyar kapcsolatok szolgálatába állítani, visszaadni kicsit azt, amit kaptam, és a tengeren túli diaszpóra körében új tapasztalatokra szert tenni.