A magyar nemzethez való tartozás, a magyarság kincseinek megismerése, megélése és továbbadása már egészen gyerekkorom óta meghatározza az életemet. A gimnáziumi éveim során – mint a Szolnoki Városi Diáktanács tagja, később pedig, mint a Csillagpor Alapítvány egyik önkéntese – számos közösségépítő és segítő projekt szervezésében és kivitelezésében vettem részt.

Szülővárosomat tizennyolc évesen magam mögött hagyva kezdtem meg a tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Történelmi Intézeténél. Az egyetemi évek alatt a Debreceni Egyetem Történész Hallgatók Egyesületének tagjaként, később alelnökeként elsősorban tudományos igényű előadásokat szerveztem az egyetemen. Emellett kezdtem el a szórványban élő magyarság történetével foglalkozni, ami szakmai tevékenységem szempontjából irányadóvá vált. Ezen a területen először a Hatvani István Szakkollégium tagjaként az egykori Partium területén ismerhettem meg falurombolást túlélő magyarokat. A körükben végzett kutatás jó alapnak bizonyult a Németországban folytatott munkámhoz, melyet a DAAD és az Erasmus+ ösztöndíjak tettek lehetővé.

Külföldi szemesztereim alatt nem pusztán a marburgi Philipps Universität és a frankfurti Goethe Universität kurzusait látogattam, hanem a városban és vonzáskörzetében élő magyar közösség szerveződési metodikáját, valamint az egyének nemzeti, nemzetiségi érzéseit is vizsgáltam. Később a Campus Hungary támogatásával, a Frauen Museum Wiesbaden gyakornokaként szakmai horizontom tovább bővült.

A Kőrösi Csoma Sándor Programot kiváló kezdeményezésnek tartom, és azt gondolom, hogy meglévő képességeimet és tapasztalataimat kiválóan kamatoztathatom a program keretein belül. A Burg-Kastl Alumni ösztöndíjasaként a bajorországi Kastlban 1958 és 2006 között működő magyar internátus történetének feldolgozása a fő feladatom. Nem csak írott, hanem „élő” források feldolgozásával, interjúk készítésével alkotom majd meg a nagy múltú gimnázium krónikáját, amit egy kétnyelvű kiállítás formájában, több helyszínen is a közönség elé szeretnék tárni.