Egy vajdasági kisvárosban, Adán nevelkedtem, ahol már hároméves koromban megismerkedtem a néptánc és a népművészet világával. A művészet valamilyen módon mindig az életem része volt. Amikor nem táncoltam, akkor a gimnázium művészeti szakán álltam a szobrászállvány mögött. 2015 óta foglalkozom népi bőrművességgel. Eleinte autodidakta módon fedeztem fel a szakma rejtelmeit, majd 2018-ban felvételiztem a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium népi bőrműves szakára. Azóta a bőrművesség a szenvedélyemmé vált, alkotásaimmal számos vásáron, kiállításon szerepeltem. 2023 őszén Junior Prima Díjat vehettem át népművészet és közművelődés kategóriában. Számos táborban és kézműves foglalkozáson megfordulok, hogy átadhassam azt a tudást és értéket, amit ez a hagyományos mesterség hordoz. Népi kézművesként arra koncentrálok, hogy a felgyorsult világból kizökkenve, az alkotásra, a kreativitásra, a mostra fókuszáljak, minőségi, maradandó tárgyakat hozzak létre. 

A bőrművesség mellett néptáncoktóként tevékenykedem és több éve foglalkozom a Cécó Műhely keretein belül a Vajdasági Tisza menti táncanyag, tánczene és néphagyomány kutatásával, felélénkítésével és népszerűsítésével, szélesebb körű megismertetésével. Táncosként és táncoktatóként fontosnak tartom azt, hogy a népzene és néptánc szórakozást és közösségi élményt nyújtson.  

Úgy gondolom, hogy a jó hangulat, a mosoly, a mulatság, az együttlét, a közösséghez tartozás nagyon fontosak az emberi életben, és ezeket a népi kultúra útján igyekszem becsempészni azok életébe, akik nyitottak erre. Népi kulturális örökségünket olyan kincsnek tartom, melyet forrásként kell használnunk, gyakorlatba ültetve megélni, bővíteni, továbbadni. Határon túli magyarként a népi kézművességen és a táncon keresztül járulok hozzá a nemzeti kultúrám gyarapításához. Ezeknek az értékeknek a megőrzésére a diaszpórában még inkább nagy szükség van, melyre ez az ösztöndíj kiváló alkalmat ad, így tapasztalataimmal és munkámmal hatékonyabbá tehetem a diaszpórában élő magyar közösség működését.