„Magyarokkal és magyarokért akarok dolgozni, de közben a más nemzetiségűektől sem zárkózom el.”
Magyarokkal és magyarokért akarok dolgozni! Ez a felismerés hasított belém 2010-ben, röviddel a Temesvárra való költözésem után, elsősorban azért, mert székelyföldi, pontosabban, csíkszentdomokosi születésűként szinte kultúrsokként ért a nagyvárosi szórványlét. Korábban készpénznek vettem a magyarságomat, hisz a szülőfalumban mindenkivel az anyanyelvemen beszéltem, majd később, a középiskolás és az egyetemi évek alatt, Csíkszeredában, illetve Marosvásárhelyen is a magyar nyelv játszotta a főszerepet, ráadásul az első szakmámat, az újságírást is magyarul kezdtem gyakorolni még harmadéves egyetemistaként, a gyerekkori, írás iránti szenvedélyemre alapozva.
Temesvár egy új fejezetet nyitott meg az életemben: már a legelején elküldtem az önéletrajzomat a helyi magyar – írott és elektronikus – sajtó képviselőinek, és végül a Temesvári Rádió magyar szerkesztőségénél kötöttem ki, aminek köszönhetően végre kapiskálni kezdtem, mit is jelent a szórványlét, és valami arra késztetett, hogy ne csak szemlélője, tudósítója, hanem aktív szereplője, formálója is legyek a történéseknek.
Tizennégy év telt el azóta: rádiósként, újságíróként, önkéntesként, a magyar nyelvet választható tantárgyként oktató, nem szakképzett tanítóként és tanárként is kivettem a részem a helyi és a környékbeli magyar közösség mindennapjaiból, sőt a Szövegkovács névre keresztelt, korrektúrára és könyvkiadásra szakosodott vállalkozásom alapítása is a szórványhoz kötődik. Onnan indultak útjukra az általam írt kiadványok (Szóbuborékok, Olvasóból korrektor, Anyanyelvi villámtanácsok, Rendőr-e a fekvőrendőr?), amelyek szórakoztató stílusban viszik közelebb a gyerekekhez és a felnőttekhez a helyesírást.
Emellett a helyi román közösség egy részével is kapcsolatba kerültem, ugyanis kilenc évig versenytáncoltam az egyik klubnál – a tánc iránti szenvedélyem is gyerekkorból ered –, ahol csupán ketten-hárman voltunk magyarok. 2020-ban, az Egyesült Államokból eredő Groove-módszer harmadik romániai képviselője lettem, és azóta nemcsak Temesváron, hanem más településeken is bemutattam magyar nyelven a világ egyik legkreatívabb táncos edzését.
Nem hagyhatom ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete riporttáborait, amelyek által beleshettem több erdélyi és vajdasági szórványvidék mindennapjaiba, az ott tapasztaltakat pedig egy-egy riportban foglaltam össze.
2023 tavaszán pillantottam rá az egyik fotóra, amelyet 2017-ben, a maradéki riporttáborban készítettem, és rádöbbentem, hogy bár nem mindig volt tudatos, az egész szórványlétemet átszőtte az a mondat, ami még 2010-ben megfogalmazódott bennem. Vagyis magyarokkal és magyarokért dolgoztam, de közben a más nemzetiségűektől sem zárkóztam el, mivel a magyarságomat valamiért, nem pedig valami ellenében akartam és akarom megélni. Nemcsak a szórványban, hanem – 2024. szeptember 15-től – a diaszpórában is.