"Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk" (Kallós Zoltán)
Hét éves koromban kezdtem a néptáncot a nagykátai Tápiómente Táncegyüttesben, ahol kiváló táncművészek kezei alatt nevelődtem emberileg és szakmailag egyaránt. Sarokkő életemben ez a pont, hiszen már a kezdet kezdetén meghatározta gondolkodásomat, szemlélődésemet és érdeklődésemet nem csak a tánc, hanem minden, ami ahhoz kapcsolódik: a közösségben való lét és a hagyományokon keresztül önmagunk definiálása. Ezen a csapáson haladva érkeztem meg az ELTE bölcsészkarán a néprajz alapképzéshez, ahol elméleti tudással gazdagodva haladtam tovább utamon.
Hamar ráébredtem, hogy nekem nem az elmélettel, hanem mindinkább a hagyományaink, kultúránk gyakorlati oldalával és továbbadásával van dolgom. 2020-ban csatlakoztam a Toppantó franchise csapatába, ahol szakmailag elhivatott – leginkább pedagóguskollégákkal – csapatban dolgozunk azon, hogy integráljuk gyerekek és a családok mindennapjaiba a kultúránk adta lehetőségeket, hisz ez határozza meg identitásunkat, nemzeti hovatartozásunkat és összeköt bennünket a világ minden pontján.
Minden gyermekfoglalkozáson, családi táncházban és nyári táborban, amit valaha megtartottam, képviseltem azt az értéket, melyet a néphagyományaink tálcán nyújtanak és amely kibontakozására mindannyian vágyunk: a közös élményalapú szórakozást. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül is ez törekvés fog a szemem előtt lebegni, hogy minden kulturális örökségünkkel kézenfogva egymás kezét is úgy fogjuk meg, hogy közben büszkén nézzünk egy irányba, egy nyelven, egy szívvel, egy hazával a szívünkben.