SOMIT 30

A svédországi magyarok által alapított SOMIT generációk 30. fennállását a SMOSZ tulajdonában lévő hällebergai tábortanyán rendezték meg. 

A SOMIT (Svédországi Magyar Ifjak Társasága) 1994. májusában alakult azzal a céllal, hogy összefogja a Svédországban élő magyar fiatalokat és kulturális táborok keretén belül lehetőséget adjon az ismerkedésre, nemzeti és anyanyelvi kincseink megőrzésére és ápolására, illetve mindezek mellett a közös szórakozásra.[1] 1994 óta felnőttek az akkori ifjak, ebből kifolyólag a társaság neve megkövetelte a frissítést; így lettek ők SOMIT generációk.

1994. májusa éppen 30 éve volt, így május 3-5. között rendezték meg a jubileumi táborukat. A hétvégét hosszú szervezés előzte meg, hiszen a teltházas (kb 75 fő) rendezvénynek számos összetevője és programja volt. A hétvége háttérmunkái közt szerepelt a konyhai főzés, a díszlet, a szobabeosztások, az ünnepi beszédek, műsorok, szórakoztató programok, stb. lebonyolítása.

Pénteken érkezett a csapat. Felvettük a fonalat és egymás ritmusát, elrendeződtünk. Szombaton volt az ünneplés. Kezdődött egy közgyűléssel, közben ösztöndíjas társaimmal immár a jó levegőn tartottunk egy gyermekprogramot. A napsütésben szinte üdítő volt a Gergő által szolgáltatott furulyaszóra játszani velük.

Rövidesen elfogyasztottuk a bográcsos ebédet, majd felöltöttük ünneplő ruhánkat és megkezdődött az ünneplés protokolláris része. Urbán Éva, a SOMIT vezetőség tagja konferálta fel Hartmann Barbarát, aki elnöki beszédet mondott, majd következett Bihari Szabolcs, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnöke és őt követte Tompa Anna, a SOMIT egyik megalapítója. Ők ketten kiosztották a kitüntetéseket is.

Ez után következett a mi műsorunk. A három svédországi KCSP ösztöndíjas gitárral, énekszóval, prózával emlékezett meg az összetartozás élményéről. Utánunk egy meglepetés program következett, Kovács Sándor, aki régóta tagja a SOMIT-nak, előrukkolt stand up műsorával, mely a hangulat pátoszát egy kicsit közelebb hozta a szívünkhöz. Az ünneplés első felének lezárása a magyar és székely himnuszok eléneklésével és közös tortázással végződött.

Az est második felvonásában a szervezők az ösztöndíjasokkal egy kis SOMIT-mesét adtak elő jelmezekkel, hangtechnikával és képekkel együtt. A résztvevőknek játékos feladatokat kellett véghez vinni, melyet a fenséges sültestálas vacsora szakított félbe. A sok örömteli játékos emlékezés után indult a hajnalig tartó mulatozás, tábortűz körüli ejtőzés.