Idén végeztem a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán okleveles jogászként. Az egyetemi éveim alatt egy alternatív gyakornoki programban vettem részt, amelyet az Egyetem levéltárában tölthettem. Ez alatt a program alatt és az ottani munkám által megismerkedtem, hogy mennyire fontos az összetartás és a magyarság őrzése, a közös múlt ápolása. Emellett az elmúlt évek során sok időt töltöttem Erdélyben és voltam olyan szerencsés, hogy rengeteg erdélyi barátra tettem szert, így láthattam általuk, hogy a magyar nyelv gyakorlása és hagyományaink őrzése milyen nehéz is tud lenni. Ezen a tapasztalataim során egy másik nézőpontot is megismerhettem, amely megtanított arra, hogy egymás támogatása rendkívül fontos.

Az általános iskolás éveim alatt népzenéltem, népi énekeltem, így a hagyományőrzés kiskorom óta közel áll a szívemhez.

A finnországi munkámmal igyekszem a legkisebbek oktatásának segítésében és a magyar közösség erősítésében, hagyományaink őrzésében, hiszen ahogy Morus Tamás írta „a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”.