Sátoraljaújhelyi lakosként már kiskoromban tudtam, milyen, amikor a Trianon hatására családok szakadnak szét, vagy jobb élet reményében külföldre költöznek. A családomon belül is történt kivándorlás az I. világháború idején, ők asszimilálódtak, és magyarul a harmadik generáció már egyáltalán nem beszél.

A középiskolás éveim alatt igyekeztem minél több lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy a magyar kultúrával foglalkozhassak. Lehetőségem nyílt részt venni olyan programokon, amely által külföldieknek mutattuk be a magyar kultúrát, táncokat, gasztronómiát és a történelmet. Mindezek hatására szerettem volna többet foglalkozni a határon túl élő magyarsággal, hiszen számomra az a legfontosabb, hogy továbbra is tudják megőrizni magyarságukat, kultúránkat, a magyar nyelvet, és ezeket az értékeket tovább adni a jövő generációjának.

Az ételek szeretetét anyukámnak köszönhetem, aki mellett kiskoromtól a konyhában álltam és együtt sütöttünk, főztünk. Gasztronómia specializációval végeztem a Budapesti Metropolitan Egyetemen közgazdászként, mellette párhuzamosan cukrász végzettséget is szereztem. Egyetemi éveim alatt ismertem meg jobban Tomori Márkot is, korábbi ösztöndíjast, aki mesélt nekem erről a programról. Ekkor határoztam el, hogy amint lesz lehetőségem, én is szeretnék pályázni.

Mint jól tudjuk, a magyarokhoz a legrövidebb út a hasukon keresztül vezet, szakmai tudásommal szeretnék sütő- és főzőtanfolyamokkal is segíteni, amelyek által közelebb kerülhetnek a kultúrához, valamint ezzel egy időben a magyar nyelvet is tanulhatják. Azt gondolom, hogy ötleteimmel, rendezvény sorozataimmal, hatással tudnék lenni a diaszpórában élőkre. A Kőrösi Csoma Sándor Program remek lehetőség a határon túl élő magyarok számára, hiszen olyan fiatalokkal ismerkedhetnek meg, akik szakmailag felkészültek, illetve elhivatottak a magyarságuk fenntartásában és továbbadásában.