„A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazi szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona." (Csányi Vilmos)
Szerencsésnek mondhatom magam, mert Magyarország egyik legszebb városában, Győrben születtem. Szüleimnek köszönhetően megismerhettem hazánk más tájait is, és a sok kirándulás és utazás során egyre erősödött bennem a büszkeség, hogy magyar vagyok. Gyönyörű tájak, a legfinomabb ételek, gazdag történelem, mélyen gyökerező tradíciók, kultúra; ezt jelenti nekem a magyarság.
A győri Révai Miklós Gimnáziumban tettem érettségit, középiskolás éveim alatt kézilabdáztam, röplabdáztam, de részt vettem a közösségi életben is, így a sport és a programszervezés lett a legkedvesebb hobbim. Diplomámat a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán szereztem, az alapszak három éve rengeteg tapasztalatot és élményt adott. Meghatározó volt számomra a svájci Caux Forum egyik nyári konferenciája, ahol először találkozhattam más kultúrákból érkező fiatalokkal és idősebbekkel.
Az egyetem alatt a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiumának kulturális munkacsoport-vezetőjeként lehetőségem volt arra, hogy olyan programokat szervezhessek, amelyek a szakmai szempontok mellett intellektuális, kultúra-központú időtöltésként is szolgáltak. Szerettem volna más országokat is megismerni, ezért jelentkeztem az Erasmus programra, aminek köszönhetően fél évet Coimbrában, Portugáliában tölthettem. Nagy hatással volt rám ez az időszak, mert amellett, hogy nyitottabbá váltam a világra, és sok más nemzet sajátosságaival is megismerkedtem, biztosabbá váltam saját identitásomban. Szeretem a magyar gasztronómiát, az irodalmat, a történelmet, és szeretem, hogy mindenütt a világban találni magyarokat, akik ugyanúgy szeretnék megőrizni a magyarság érzését. Remélem, Zürichben sikerül majd hozzájárulnom ahhoz, hogy a magyar közösség tovább épüljön, a hagyományok fennmaradjanak, és a fiatalabb generációk identitása megerősödjön.