Egy felcsíki kisvárosban, Balánbányán láttam meg a napvilágot székely és egyben magyar identitással rendelkező nagy család első szülött gyermekként. Külhoni magyarként már kiskorom óta szüleim és nagyszüleim gondosan mindig arra neveltek, hogy öntudatom és kulturális örökségemnek teljesen tudtában legyek. Saját élettapasztalattal tudom alátámasztani, hogy kisebbségként élni nem egyszerű feladat, de annál jobban értékeli az ember édes-anyanyelvét, népi hagyományait és lelki valamint szellemi kincsét.

Édesapám és édesanyám számomra mindig példás magatartást mutattak az élet sok területén, így az ő jóvoltukból és Isten kegyelméből már kis óvodásként elkezdtem táncolni a Prücskök Néptánccsoportban, majd az Ördögborda Néptáncegyüttes tagja lettem, immár lassan több mint 17 éve. A táncegyüttes vezetője Sándor Csaba-Lajos, aki az évek alatt sok hasznos dologgal gyarapította azt a tarisznyát, ami végig kísért eddigi utamon. A néptánc szeretete ezek után a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyütteshez vezetett, ahol eltöltött éveim alatt lehetőségem nyílt számos neves rendezővel, dramaturggal, színész tréninget levezető szakemberrel dolgozni, akik rengeteg hasznos és értékes tudást adtak át számomra. Véleményem szerint ezek teljes körű felhasználása és „értékesítése” a külhonban élő magyar identitással rendelkező emberek számára hasznos és szeretettel teljes munka lenne. 

Eme gyümölcsöző kultúra szerves része életemnek, betölti mindennapjaimat.

A munkám során felelősségi körömbe tartozott helybéli illetve regionális szinten a néphagyományok ápolása, népszerűsítése és továbbadása. Erős közösségi morált igyekeztem mindenhol elősegíteni annak céljából, hogy ez a becses örökség méltó helyet foglaljon el akár óvodák, iskolák egyáltalán a hétköznapi ember életében. Fontos számomra hivatásomat továbbfejleszteni, -képezni és szellemi értékekben is gyarapítani. 

Ezúton bátran kijelenthetem, hogy a Körösi Csoma Sándor Program egy nagyszerű lehetőség mindazok számára, akik élhetnek ezzel a lehetőséggel ugyanis egy csodálatos „küldetés” ami biztosan maradandó élményt és tudást fog nyújtani.

Wass Albert szavaival zárnám: „A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.”