A magyar néptánccal gyerekkorom óta foglalkozom. Ének-zene tagozatra jártam, így a zene és az ének kiskorom óta meghatározó szerepet tölt be az életemben. Először a szolnoki Corvinka Gyermek Táncegyüttesben táncoltam, majd 15 évesen felkerültem az ország legidősebb együttesébe, a Tisza Táncegyüttesbe, ahol a szakma mestereitől tanulhattam. Az évek során több országos versenyen is kiemelkedő eredményeket értünk el. Minden nyáron néptánctáborban vettem részt, és sokszor külföldön is képviseltük az együttest, a várost, hazánkat. 2017-2019 között az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttesben táncoltam.

A gimnázium után elvégeztem a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Közszolgálati alapszakát. Először egy ügyvédi irodában, majd a megyei kormányhivatal Szervezési- és Koordinációs főosztályán dolgoztam. 2016-ban kértek fel, hogy dolgozzam alma materemben, a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Néptánc Alapfokú Művészeti Iskolában. Még ebben az évben felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc - táncos és próbavezető alapszakára, ahol idén sikeresen befejeztem tanulmányaimat.

Jelenleg munkahelyemen a Néptánc Pedagógiai Munkaközösség vezetője vagyok, egyben a Tallinnka Gyermek Néptáncegyüttes vezetője, továbbá hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy taníthatok a Tisza Táncegyüttesben is. Így tanítványaim életkora hattól körülbelül negyven éves korig terjed. Munkám nem csak a néptánc tanításából áll, hanem az együttes életének szervezéséből is. A gyerekekkel folyamatosan versenyekre járunk (szakmai felkészítés, szervezés), nyári táborokat, külföldi és belföldi utazásokat szervezek és bonyolítok le, emellett rendszeres résztvevői vagyunk a város kulturális életének. Az együttesben közel kétszáz gyermek táncol, akiknek mindennapjait színesíti meg a művészeti iskola.

Az elmúlt években két dologra fordítottam különös figyelmet: az egyik a tánc, a másik a gyermekek lelki fejlődése. A néptánc, a tánctechnika, az énektanulás, a népzene, a dramaturgia, a színpadi megjelenés, a viseletek, a néprajz, a folklór ismerete és fejlesztése mind hozzá tartozik a gyermekek tanulmányaihoz. De talán ennél is sokkal mélyebbre ható az a közösségi élmény, melyet minden egyes órán, kiránduláson, fellépésen, táborban átélnek. A gyermekek lelki fejlődéséhez nagyban hozzájárulnak a művészetek. Igyekszem munkám előterébe helyezni az élményközpontúságot, így a gyermekek nem csak egymást ismerik meg, hanem saját magukat is. Ezáltal olyan képességeket szereznek, melyek egész életükre pozitív hatást gyakorolnak.

Őszintén remélem, hogy az előttem álló kilenc hónap alatt ebből az élményből a tőlem telhető legtöbbet adhatok a diaszpórában élőknek.