Népi hagyományokat ápoló, művészi közegben nőttem fel. A magyarság szeretete, nyelvileg és kulturálisan egyedi és különleges karaktere iránti érdeklődés kiskorom óta átszövi az életemet, de felnőtt életem meghatározó részévé elsősorban az egyetemi magyar szak, a népi hegedű és a népi ének, valamint a lovaglás által vált.

Magyar szakos tanulmányaim során többször részt vettem nyelvjárásgyűjtő tanulmányutakon, melyek során bejártuk a Kárpát-medence különböző nyelvjárási egységeit, szoros kapcsolatba léptünk a kárpát-medencei magyar családokkal. Így vált teljessé bennem a magyarság összetartozásának és összetartásának jelentősége, egyáltalán az emberi kisközösségek és bensőséges kapcsolatrendszerek szerepének óriási fontossága az ember életében. Ezen az úton vezetett tovább a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület művészet- és szocioterapeuta képzésén eltöltött három év.

Magánóráim során később nemcsak az autentikus magyar népi éneklésbe kóstolhattam bele, hanem abba is beleláthattam, hogyan lehet ezt az erőforrást másoknak átadni, és miként lép működésbe identitásformáló erejük.

2017-18-ban Kőrösi-ösztöndíjas szolgálatot teljesítettem Svédországban, Göteborg és Halmstad célterületen, ami nagyszerű gyakorlóterep volt a gyermekfoglalkozások és a magyartanítás területén. Nagy szeretettel gondolok a svédországi magyarokra, hajdani vendéglátóimra és kinti „gyermekeimre”.

Az elmúlt években több külföldi országban is éltem, mely során személyesen is megtapasztalhattam, milyen érzelmi nehézségekkel járhat hosszú távon egy idegen helyen berendezkedni. Ennek buktatóin segíthet át az erős magyar közösség, adhat hatalmas erőt a saját kultúra és az anyanyelv kincsként való őrzése.

Remélem, hogy eredményesen hozzájárulhatok az ausztráliai magyarság identitásának és közösségi életének erősítéséhez.