Halmstadban a gyermekek először a Szent László király hőstettei köré szőtt legendákat hallgatták meg, majd maguk is kis lovagokká és királykisasszonyokká válhattak. A lovagkirály hőstettei ámulatba ejtették a kicsiket, és nagy örömmel igyekeztek ők is abba a világba varázsolni magukat lovagi fegyverzetet vagy királyi kellékeket készítve, amelyben a hős magyar király is élt. Halmstadi ösztöndíjas társam, Kovács Gábor segítségével pajzsot, kardot és koronát készítettünk, az így született bátor vitézek pedig meg is vívtak egymással, hogy aztán a királykisasszonyokkal együtt víg körjátékban feledjék a párviadal nehézségeit. A legkisebbek a Szent László életéről szóló kifestőt színezhették ki. A gyerekfoglalkozásokon mindig öröm tapasztalni, ha a szülők is jól érzik magukat és félreteszik a hétköznapi gondokat: az apukák is lelkesen merültek el a kard- és a pajzskészítés fortélyaiban.
A göteborgi foglalkozáson Orbán Eszter „játékmesterrel” (a Tavaszi Szél Egyesület vezetője) és a göteborgi ösztöndíjas társammal, Dobos Tamással együtt invitáltuk játékos lovagi tornára a kisfiúkat és kislányokat, akik lovagi és királylányi ruhát ölthettek. A mulatságos ügyességi játékoknak nem volt se szeri, se száma: volt célba dobás arany csokitallérért, dallal teli vár körüli lovaglás, karddal való lufihajtás, mindenféle lovagi mérkőzés – közben pedig perdültek-fordultak a királykisasszonyok csillogó, fátylas szoknyái és a lovagok lebbenő palástjai. Nem felejtettük el számba venni a lovagi felszerelést és a lovagi erényeket sem, majd László király életéről is hallgattunk pár történetet. A lovagi tornát lovagi lakoma zárta: a nemes kisasszonyok és urak vidáman, ám a bajvívásban már kissé megfáradva, gyümölccsel és bor gyanánt piros szörppel bővelkedő vendégségbe csöppentek.
A gyermekek hatalmas lelkesedéssel vettek részt Szent László királyunk bátorságát és nemes cselekedeteit felidéző foglalkozásokon. Különleges élmény volt látni, hogy a nagy király szelleme és vitézsége milyen mélyen megérinti őket, milyen nagy igényük van jó cselekedetekről, bátor lovagi kiállásról és csodatettekről hallani. Ami leginkább átélhetővé tette a nagy királyt megidéző két délutánt, az a közösségben való, együttes játék élményének ereje volt: a gyerekek a társaikkal együtt helyezkedhettek bele a lovagi világba és változhattak át lovaggá és királylánnyá.
