A vajdasági Horgosról származom, Szabadkán érettségiztem, egyetemi tanulmányaimat pedig Újvidéken és Bécsben végeztem, majd a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájába iratkoztam. A szülőföld meghatározó élménye, a kisebbségi lét megtapasztalása, a határhelyzetek kitekintést és kíváncsiságot biztosítottak. Újságot írok, szerkesztek, és több mint húsz éve cserkészkedem. Tanítottam anyanyelvet általános iskolában, középiskolában, tartottam egyetemi szemináriumot, voltam könyvtáros, és több szervezetben önkéntesként dolgoztam.

Munkám során is megtapasztaltam azokat a kihívásokat, amellyel globalizálódó világunk magyarsága szembesül. Úgy vélem, a Magyarország határain kívül élő magyarokkal való intenzív kapcsolattartás az egyik alappillére annak, hogy ezek az emberek megmaradhassanak magyarnak, hogy nyelvük, identitásuk ne oldódjon fel. Hiszem, hogy a kulturális kötelékek erősítése, az anyanyelvhez való pozitív hozzáállás kialakítása és megtartása, a nyelvhez való hozzáférhetőség bővítése ennek egyik kulcsmomentuma.  Mindehhez ki kell építeni és meg kell őrizni a kulturális és nyelvi folytonosságot, hogy a magyarság valóban megélt lehessen.

Minderre kiváló lehetőséget ad a Kőrös Csoma Sándor Program, amelynek ösztöndíjasaként olyan közösséget szeretnék építeni, amelyhez jó tartozni, amely nem elszigetel, hanem összeköt, és amelyben minden korosztály megtalálhatja a helyét. Tanárként, cserkészként és kultúraszervezőként a hétköznapok apró küzdelmeinek szituációjától a globális, közösségi szintű gondolkodásig sok olyan tapasztalatot és élményt szereztem eddig, amelyek segíteni fogják munkámat.