„Athleta patriae” – A haza bajnoka
November 12-én volt pontosan egy hónapja annak, hogy Bécsben a Szent László-emléknap alkalmából, a Pázmáneumban megnyitottuk a Szent László kiállítást. Ezen a kiállításon részt vett Főtisztelendő dr. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Gaal Gergely országgyűlési képviselő, a Szent László-év Tanácsadó Testületének elnöke, valamint dr. Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának helyettes-államtitkára.
A KCSP ösztöndíjasaként már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezt a Szent László kiállítást lehetőség szerint el fogom vinni az innsbrucki magyarokhoz, továbbá Linzbe és Welsbe is. Varga Gabriella korábbi PSP/KCSP ösztöndíjas kiváló munkát és kapcsolatokat hagyott hátra, amellyel feladatomnak és küldetésemnek érzem, hogy folytassam ezt a gyümölcsöző munkát. Ennek érdekében törekedtem már a kezdetben felvenni a kapcsolatot a diaszpóra magyarság közösségeivel, hogy alkalom adtán magam is különböző programokon való részvételemmel és továbbiak szervezésével gazdagítsam a helyi közösségek sokoldalú kulturális és közösségépítő tevékenységeit, programjait.
Mindezen elhatározások nyomán került sor november 11-12-én Innsbruckban a Szent László kiállítás megnyitójára. A kiállítás a nagy király, Szent László trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából meghirdetett Szent László-év keretében került megrendezésre. Ez az idei év egyik legkiemelkedőbb eseménysorozatát nyitotta meg a Kárpát-medencében, a szórvány magyarság, de egyben a diaszpóra magyarság, egyszóval a külhoni magyarság számára. A közép- és az újkor századaiban az egyik legnépszerűbb és legtiszteltebb szentünk Szent László tiszteletét igyekeztünk még jobban elmélyíteni. Személyében lett Magyarország kereszténnyé. A nép a mindenkinél „fejjel nagyobb” uralkodót a szívébe zárta. Az ő legendájának jeleneteit festették leggyakrabban templomaink falára. Legendás történetei közül sokunk számára ismerősek lehetnek a következők: akinek imádságára kettényílt a Tordai-hasadék, csatabárdja nyomán víz fakadt a sziklából, gyógyfű termett a réten és kővé vált a pénz.
„A Szent Lászlóval kapcsolatos legendák most is megelevenedtek, az innsbrucki magyar 79 sz. Dr. Kozma György SJ cserkészcsapat vezetői fontosnak tartották, hogy foglalkozásuk során méltóképpen megtiszteljék Szent Lászlót az emlékév keretén belül. Eredeti tervüket kiegészítette Cseh Csaba KCSP ösztöndíjas meglepetésszerű látogatása, előadása és kiállítása. Rendkívüli összejövetelüket az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrközpont közelében található saggeni ifjúsági központban tartották. Ameddig a cserkészraj (10–16 éves) délután három órától a foglalkozás második felében tartandó papírszínház előadására készült, addig a kiscserkészraj (5–10 éves) őrsi órájukon kívül megnézte a „Túl az Óperencián” c. rajzpályázaton nyert közönségdíj csodás nyereményeit. Uzsonnázás után indulhatott a papírszínház előadása, amelyen a cserkészraj négy őrse egy-egy Szent László legendát adott elő. A Rózsa őrs: Szent László pénzét, a Lidérc őrs: A tordai hasadék, az Őzike őrs: Szent László füve, és a Tomboló Hörcsög őrs: Szent László király csodatételeit adták elő. Cseh Csaba ezek után Szent László lovagiasságát, hős tetteit összehasonlította a cserkészek munkájával. Majd záró szavai után Szent László színezőkkel ajándékozta meg a cserkészcsapatot. Búcsúzás előtt az ösztöndíjas előadását kedvenc népdalukkal, a Vörös dió levelével és a „Légy szuperhős!” c. tábortűzi játékkal köszönték meg a cserkészek” – írta beszámolójában Schenk Angyalka, a 79 sz. Dr. Kozma György SJ cscs. parancsnoka.
Az előadás után a Szent László kiállítás megnyitására az idősebb cserkészek átsétáltak az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrcentrumba. A kiállítás megnyitása és megtekintése után „Szeretetkör”-rel fejezték be a cserkészek összejövetelüket.
Másnap, november 12-én az innsbrucki magyar közösség a hagyományoknak megfelelően, mint minden hónap második vasárnapján, úgy ez alkalommal is magyar szentmisén vett részt, ezzel is kifejezve a közösséghez való tartozásuk szándékát. A szombati napon lelkigyakorlatot tartottak az érdeklődők számára, amelyet dr. Thorday Attila újszegedi plébános, teológiai tanár vezetett. A vasárnapi szentmisét paptársával dr. Nagy-György Attilával, valamint két nős diakónus szolgálatának részvételével mutatták be. Ebben a szentmisében egyben megemlékeztek a közösség elhunytjairól, gyertyát gyújtottak és imádkoztak értük.
A szentmise után az ott jelenlevők számára is megnyitottam a kiállítást. Beszédem elején köszöntöttem az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrcentrum elnökét dr. Szabados Pétert, az Innsbrucki Magyar Cserkészcsapat vezetőjét, Schenk Angyalkát, a Magyar Egyházközösség elnökasszonyát Wachsmuth Tündét, a magyar lelkipásztori szolgálatot végző dr. Nagy-György Attilát, aki három plébánián szolgál a közelben Weerbergben, Weerben, Kolsassban, és filiaként negyedik községként ellátja Kolsassberget is. Továbbá köszöntöttem a kedves vendégeket, fiatalokat, akik a Szent László kiállítás alkalmával szíveskedtek jelenlétükkel megtisztelni ezt az eseményt. Megragadva az alkalmat egyben tolmácsoltam a Kaláka-Club elnökének, Wurst Erzsébetnek a hallgatóságnak küldött szívélyes üdvözletét.
A megnyitóban kitértem arra, hogy Szent László elsősorban keresztény katonai, lovagi jellemének köszönheti máig élő tiszteletét. A keleti törzsekkel vívott ütközetek közül a leghíresebb az észak-erdélyi Kerlésnél, más nevén Cserhalomnál 1068-ban kivívott győzelem. Az ütközethez fűződik az az epizód, ami az egyik legelterjedtebb Szent László történetté vált: egy kunt vitéz elrabolt egy magyar lányt, akit Szent László mentett meg. Ezt a jelenetet számos késő középkori magyarországi, erdélyi templom freskóin megörökítették.
A magyar mondavilág egyik legszebb története ugyancsak Szent Lászlóhoz kötődik: Arany János Szent László című verse szerint a feltámadt László király részvétele eldöntötte az Erdélybe betört tatárokkal való háromnapos csatát.
Szent László a honfoglaló és magyar államalapító Árpád-ház sarja, I. László néven a hetedik magyar király volt, aki 1077 és 1095 között irányította Magyarország életét. Életében vált igazán jól működő, bel- és külpolitikai szempontból stabil állammá a fiatal Magyarország. Ő fejezte be a magyar állam- és keresztény egyházalapítás művét. Történelmi megítélése szerint László király dinasztiát építő reálpolitikus és egyben családapa, erőskezű és igazságos törvénykező, bölcs országépítő, a katonái élén maga lovagló és véres csatákban mindig győztes hadvezér volt. Hazánk történetének máig legszeretettebb uralkodója és példaképe. A krónikás és a népi hagyomány Szent Istvánnal kapcsolatban a bölcsességet, a megfontoltságot emeli ki, Szent Lászlóval kapcsolatban pedig a katonai-lovagi vitézséget, a hősi erényeket és a szigorú törvényeket. Szent László a maga katonai-harci, lovas férfiúi erényei révén lényegében a magyarság ősi eszményét tette krisztusivá. Mindehhez a lelki alapot őszinte hite és életszentsége adta meg. A magyar nép szívében mindenki által szeretett királyként, hadvezérként, mitikus hősként és közbenjáró szentként él. Kultusza összeköti Közép-Európa népeit is, mert Lengyelországban született, magyar király volt, Zágrábban alapított püspökséget, Nyitrán hunyt el és Nagyváradon van a sírja.
A kiállítás, tárlat anyaga 12 elemből áll. Ebben az összeállításban a lovagkirály életének eseményeit, tiszteletének legfontosabb alkotóelemeit vesszük sorra. A tárlat 12 rövidebb témát ölel fel, amelyekre a fentiekben az idő rövidsége miatt nem tértem ki, ezért csak felsorolásszerűen ismertettem, hogy a tárlat megtekintésekor mit láthatnak. A következők sorrendben: Közép-Európa Szt. László idején; a törvénykező lovagkirály; a mindig győztes hadvezér; hősi jellem, megnyerő személyiség; küzdelmek a trónért, László szentté avatása, Szt. László király országos tisztelete; a mélyen hívő és egyházépítő király; a Magyar Compostela–Szt. László váradi tisztelete; M.o. Lászlóban lett kereszténnyé; a Szt. László herma.
Mit üzen ma Szt. László nekünk, a magyarságunkat megélő embereknek? Hogy legyünk bátrak! Ne féljünk vállalni mindazon értékek megőrzését, melyekért ő is megharcolt és lefektetett, megszilárdított. Igen, továbbra is emeljük a tekintetünket a magasba és közbenjárását kérve korunk kihívásai közepette a magyar királyok örökségét hűségesen őrizzük, éljük, és adjuk tovább a jövő nemzedékek, a jövő magyarsága számára. Feladatunk ma sem kisebb, mint akkor, hogy hittel és helytállással nemzetépítő állampolgárokká, az idők jeleit helyesen felismerve képessé váljunk megharcolni a jó harcot, a történelem ránk szabta pályát pedig győzelmesen fussuk végig.
Végezetül közösen elénekeltük az Isten hazánkért kezdetű énekünket, amelyben a magyar királyok és szentek erényes életének valósága, közbenjáró példája bátorít bennünket zarándokutunk során.
Szent László király, könyörögj érettünk!
Fotó: Schenk Angyalka
