„Bennünket ide állítottak, állunk!”

1937-től kezdve Nt. Hamary Dániel missziós lelkész foglalkozott Buenos Airesben és a környékén élő református hívekkel. 1948 augusztusában érkezett Argentínába az Erdélyben született Nt. Demes Péter református lelkész. Áldásos munkássága révén 1949. április 22-én került sor a Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Közösség alapító értekezletére. 1949-től kezdve a San Pablo anglikán templomban, Palermóban, a fővárosi Charcas utca 4670 szám alatt rendszeresen tartott istentiszteleteket, 1952-ben első ízben konfirmációt és több alkalommal esküvőt is. A feljegyzések szerint 1949-ben 72 család vett részt az istentiszteleteken. 1952-ben az evangélikus hívek lelkigondozását a Svédországból érkezett Nt. Leskó Béla vette át. A Református hívekkel továbbá is Péter bácsi foglalkozott, amíg 1953 végén megérkezett Nt. Nagy Balázs Dezső.

Az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház 1956. június 24-én alakult meg hivatalosan.

Észak-amerikai református egyházak hathatós segítségével 1958-ban megvásárolta a Ramón Freire utca 1739 szám alatt lévő gyönyörű ingatlant, a fővárosban, Belgrano negyedben, amely Kronfuss János híres magyar építész műve, és amely 1958 és 2011 között, 53 éven keresztül volt a Református Egyház székháza.

Időközben, 1957. július 15-én sor került az egyházközség jogi elismerésére. Szervezeti formája KIEMELTEN KÖZHASZNÚ INTÉZET.

Megalakulása óta lelkipásztoraink Nt. Balázs Dezső (1953-1964), Nt. Szabó Imre (1964-1987), Nt. Kotsis István (1987-1991), Nt. Sütő Gyula (1993-2003), majd 2004-től 2008 decemberéig Nt. Tóth Kristóf és felesége Tóthné Bede Krisztina látták el a lelkipásztori szolgálatot. A lelkészek alkalmi távolléte alatt, vagy lelkészváltás között több alkalommal presbiterek hirdették az igét: Szabó Miklósné dr. Nagy Sarolta, Dobosi Szabó László, Benedek László és Schirl Nándorné Képes Ilonka néni. 2003 után pedig Rev. Gabriel Miraz és Rev. David Calvo, és 2010 óta Nt. Écsi Gyöngyi és Rev. David Calvo.

Főgondnokaink: Fáy István (1949-től), Babolczy Borbély Sándor (1956-1959), Bonczos Miklós (1959-1960), id. Pataky László (1960-1964), Orbán László (1964-1966), Bonczos Miklós (1966-1971), Szabó Miklósné dr. Nagy Sarolta (1971-1977), Benedek László (1977-1997), ifj. Pataky László (1997-2011) voltak, és 2011 óta Benedek Lászlóné Micsinay Mária.

Az Egyház fénykora létszám szempontjából az 1950-es évek második fele és az 1960-as évek voltak.

Egy példa:1958-ban az egyháztagok létszáma 454 volt. Az év folyamán 63 alkalommal volt istentisztelet, 36 alkalommal bibliaóra.

Nt. Szabó Imre indította el a szombati iskolát, amely 1965-tól 1971-ig működött. Tanárok: Szabó Miklósné Sári néni, Schirl Nándorné Ilonka néni, Nt. Szabó Imre, Gyányi Magda, Benedek Lászlóné Marika és Képíró Magdi. Akkor már működött vasárnaponként a Zrínyi Ifjúsági Kör, de mivel a két hétvégi iskola harmonikus kapcsolatban állt egymással, több család mindkettőbe küldte a gyermekeit. Azokban az években jött létre a kórus is. Rendszeresen került sor irodalmi estékre, melynek vezérfonala „Haza a magasban”, a színvonalra utalt.

Nt. Sütő Gyula 10 évig töltötte be a lelkészpásztori szolgálatot. 2003. március 9-én az istentisztelet után megtartott presbiteri gyűlésen a presbitérium megszavazta, hogy újabb két évre felkéri a lelkészpásztori szolgálatra és hogy megünnepeljük 10 éves hűséges szolgálatát. Aznap délután 3 órakor magához hívta az Úristen. „Pásztor nélkül maradt a nyáj”.

Schirl Pál presbiter sok éven keresztül, nagy odaadással és lelkesedéssel rendezett magas színvonalú zenei estéket.

Nt. Écsi Gyöngyi 2010-ben jött először hozzánk, közénk mint lelkipásztor. Azóta már tizenegyszer teljesített általában évi 5 hetes szolgálatot. Idén, a karantén beállta óta havonta kétszer tart zoomos istentiszteletet. Az istentiszteletek a református liturgiát követik, de  teljesen ökumenikus szellemüknek köszönhetően felekezeti különbség nélkül vesznek részt rajtuk reformátusok, evangélikusok és katolikusok egyaránt.

Az évek folyamán a Református Egyház sok vendéget fogadott: Nt. Tőkés László és felesége 1996-ban voltak vendégeink, dr. Nt. Csiha Kálmán pedig 1998-ban és 1999-ben.

2011 decemberében került sor a Belgranói székház eladására.

Az évek folyamán a hívek létszáma folyamatosan csökkent, részben elvándorlás, részben beolvadás következtében. Önerőből már nem lehetett  fenntartani a nagy ingatlant. Argentína egyre nehezebb gazdasági helyzete lehetetlenné tette, hogy a megmaradt hívek hathatósan hozzá tudjanak járulni az egyszerű működtetéséhez, nem beszélve a karbantartásról. A 800 négyzetméteres székház kiürítése 9 hónapot vett igénybe. Minden szerdán kora délutántól késő estig többen ezzel foglalkoztunk. Amikor nekikezdtünk, úgy tűnt, hogy meghaladja az erőnket.  

2012-ben vásároltunk új, jóval kisebb de szép barátságos otthont Buenos Aires egyik északi külvárosában, Olivoson.

2013. június 16-án került sor az új hajlék felszentelésére. Erre az eseményre a Református Egyház meghívta Nt. Écsi Gyöngyi lelkésznőt, aki kihangsúlyozta, hogy „milyen nagy esemény egy templomavatás, hiszen a templom földi és egyben égi otthon, itt az Úr a házigazda, akinek a szeretete soha el nem fogy”. 

Szerényebb körülmények között, de szép barátságos környezetben, Isten segítségével igyekszünk eleget tenni a Református Egyház céljának és rendeltetésének, amely Isten igéjének hirdetése és az Evangélium szerinti szociális szolgálat.

Igyekszünk minél szélesebb körben folytatni jótékonysági munkánkat: gyógyszerrel, ruhaneművel, anyagiakkal. Rendszeresen támogatjuk a Magyar Segélyegyletet.

Székhelyünket szívesen bocsájtjuk rendelkezésre kulturális események céljára, iskolai rendezvényekre is.

Békevár vagyunk.

Dsida Jenő „Templomablak” című versében kifejtett gondolatok szerint igyekszünk élni és cselekedni:

Ó, titkok titka:

a földön itt lent

belülről nézzen

mindenki mindent,

szemet és szívet

és harcot és békét!

Áldja meg az Úr,

áldja meg az Úr

a belülről látók

fényességét!

Parányi végvár vagyunk,  ahogy Sík Sándor mondja „Az Acélember” című versében:

„Bennünket ide állítottak, állunk!”

Soli Deo Gloria.