– Egy évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójaként fontosnak tartja a XIX. századi osztrák–magyar történelemtudományos kapcsolatok megélénkítését és hogy ebből a szempontból a 2016-os év döntő jelentőségű lesz. Ennek jegyében telt-e el az elmúlt esztendő?
– A XIX. század előtérbe helyezése nemcsak a saját szívügyem (történészként elsősorban a dualista korszakkal, a XIX–XX. század magyar politika- és művelődéstörténetével, a nacionalizmus és nemzetiségi politika kérdéseivel foglalkozom), hanem a Bécsi Magyar Történeti Intézet korábbi működésében is éreztem bizonyos hiányt ennél a korszaknál, pedig az osztrák–magyar kapcsolatok története és a magyar nemzeti önismeret szempontjából is kulcsjelentőségű időszakról van szó. Elődöm, Szabó Csaba a XX. századi történelem és az egyháztörténet kiváló szakértője volt, a vele való szakmai együttműködésben kulcsszerepet játszó levéltári delegátusok pedig elsősorban a török kor, tehát a XVI., XVII., illetve a XVIII. század művelői. A Habsburg-birodalom utolsó évszázadának történelmi időszakából tehát szükség van a kapcsolatok megélénkítésére és új kapcsolatok kiépítésére. Ha majd a három év végén azt mondhatom, hogy ezt sikerült pótolni, felzárkóztattam a XIX. százados tudományos kapcsolatokat a XX. százados és a korábbi korszakos kapcsolatok mellé, akkor elégedetten fejezhetem majd be a munkámat.
Ebből a szempontból a 2016-os valóban döntő jelentőségű év volt. Ausztriában 2016-ban Ferenc József száz évvel ezelőtti halálára emlékeztek, számtalan kiállítás, tudományos konferencia és más program valósult meg ebben a témakörben, és ehhez különböző rendezvényekkel, többek között egy Ferenc József és a magyarok kapcsolatát bemutató háromnapos nemzetközi, multidiszciplináris konferenciával mi is kapcsolódtunk. Egy másik, kétnapos tanácskozás során Ferenc József halála és temetése volt a téma; ám miközben Ausztriában akkoriban nem volt koronázási ceremónia, az uralkodóváltás automatikusan történt, addig IV. Károly megkoronázása nekünk, magyaroknak abból a szempontból is fontos, hogy az 1916. december 30-i budai ceremónia volt az utolsó magyar királykoronázás, ezért erről is szólt ez a történészkonferencia.
Természetesen az egyes kutatási területek legfontosabb, legfrissebb eredményeit ismertető előadásokra is igyekszem a XIX. százados kollégákat is hívni, de persze nem kizárólagossággal. Mindamellett öröm számomra, hogy a közönségünk érdeklődése találkozik saját kutatási területeimmel, és például Hermann Róbert előadásai mindig teltházas rendezvények, beszéljen akár a Petőfi halála körüli vitákról, akár Görgei Artúr megítélésének problémáiról. Természetesen volt XX. százados előadásunk is, azt pedig egy török koros követte, és sok más mellett egy magyar historiográfiáról szóló átfogó könyvet vagy a Székelyföld történetét feldolgozó háromkötetes munkát is bemutattuk, tehát igazán nem mondható, hogy csak a magam kutatási vagy érdeklődési területével foglalkozom. Ahol születik a hazai humántudományokban olyan új eredmény, amely német nyelvterületen releváns, azt az otthoni kapcsolatrendszerem segítségével igyekszem elhozni és bemutatni.
– Felsorolni is nehéz a Bécsi Magyar Történeti Intézet elmúlt másfél évben kínált magyar nyelvű programjait. A teljesség igénye nélkül azért említsünk meg néhányat ezek közül.
– Alighanem az lesz a legjobb, ha programjainkról csoportok szerint adok rövid áttekintést, kezdve népszerű előadásainkkal. Az érdeklődők egyebek között meghallgathatták Ujváry Gábor Magyar kultuszminiszterek a két világháború között című tudományos előadását, amelyben két korszakos jelentőségű kultúrpolitikus, Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint életét és munkásságát mutatta be. 2016. március 8-án a debreceni Erős Vilmos tartott német nyelvű előadást a két világháború közötti magyar történetírás egyik nagyon izgalmas irányzatáról, az úgynevezett népiségtörténeti iskoláról, természetesen elsősorban a szakmai közönséghez szólva. Április 7-én Ablonczy Balázs a 75 éve, 1941. április elején tragikus körülmények között meghalt magyar miniszterelnök, Teleki Pál ellentmondásos és tanulságokkal teli politikai pályafutását foglalta össze a rekordszámú hallgatóságnak. Május 18-án a Collegium Hungaricum korábbi ösztöndíjasa, az ELTE oktatója, Manhercz Orsolya tartott előadást az érdeklődőknek Ferenc József 1849 és 1866 közötti magyarországi látogatásairól. Nagy érdeklődés kísérte Turbucz Dávid Horthy Miklós életét bemutató tárgyszerű és kiegyensúlyozott előadását is 2016. szeptember 21-én.
Külön szeretnék kiemelni még néhány előadást. Cziráki Zsuzsa szegedi történész 2016. március 3-án mutatta be kutatásait a XVII. századi Habsburg-birodalom konstantinápolyi diplomatáival kapcsolatban. Öröm volt tapasztalni, hogy egy általunk meghívott osztrák egyetemi oktató azonnal felvette a kapcsolatot Zsuzsával, amiből hosszabb távú tudományos együttműködés is kibontakozott, hiszen ennek a kapcsolatfelvételnek is köszönhetően 2016 őszén a szegedi oszmanisták már a Bécsi Egyetemen tartottak vendégelőadásokat. Azt hiszem, az ilyen aprónak tűnő lépések jelentik itteni működésünk legfontosabb eredményeit.
Szintén kiemelem az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetéből érkezett Olga Khavanova Gróf Esterházy Miklós birodalmi és osztrák nagykövet diplomáciai pályafutása a XVIII. század közepén című, kiváló magyarsággal megtartott 2015. november 11-i előadását, valamint Anna Fundárková pozsonyi történész 2016. december 13-i német nyelvű előadását, amelyben a mai Szlovákia területén élt főnemesség XVI–XX. századi sorsáról adott áttekintést. Ezek a rendezvények jól példázzák a Bécsi Magyar Történeti Intézet felfogását, miszerint a történelmi Magyarország múltjáról nem csak magyarországi történészek rendelkeznek korszerű tudással, és hogy közös múltunk jobb megismeréséhez szükséges más országokból érkezett kollégák mondanivalójára is odafigyelni.
– Az előadások mellett számos könyvbemutatóra is invitálták az érdeklődőket. Mely kötetekre és szerzőkre irányították rá a bécsi magyarság figyelmét?
– A Bécsi Magyar Történeti Intézet valóban igyekszik a hazai történettudományos könyvtermés néhány fontosabb darabjának bécsi bemutatásával is szolgálni a magyar tudománydiplomácia ügyét. Még 2015 őszén mutattuk be a Törvény, jog, igazság – Széll Kálmán életműve című könyvet, amelyben az előző századforduló kompromisszumteremtő miniszterelnökének munkásságát ismertetik a kötet szerzői. 2016. március 7-én Erős Vilmos historiográfiai összegző kötetét mutattuk be magyar nyelven, és megelégedésünkre szolgált, hogy a szerző a komoly és bonyolult témát a megjelent vendégek kérdéseire felelve a nem szakmabeliek számára is érthetően, de a szakmai színvonalasságból mit sem engedve adta elő. 2016. április 10-én az egyik ausztriai magyar szervezettel közösen Michael Gehler osztrák történész-professzor és Erich Lessing fotóművész kötetét mutattuk be az 1956-os magyar forradalomról, mintegy bevezetőjeként az őszi ünnepi megemlékezéseknek. Végül, de nem utolsósorban 2016. december 15-én a háromkötetes, 2200 oldalas Székelyföld története című nagymonográfiát mutatta intézetünkben a hatalmas vállalkozást irányító szerkesztőség két tagja, Oborni Teréz egyetemi docens, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és Pál Judit, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára.
A Bécsi Magyar Történeti Intézet fontos feladataként adja ki saját könyvsorozatát, és természetesen ezeknek az elkészült köteteknek is szervezünk külön bemutatókat, amelyeken neves osztrák szakemberek méltatják a megjelent munkánkat. Még 2015 őszén mutattuk be a Kövér György által vezetett magyarországi kríziskutató munkacsoport tagjai által készített, KrisenGeschichten című kötetet, ahol a gazdaság- és társadalomtörténeti munka méltatója a bécsi egyetem professzora, Peter Eigner volt. 2016 tavaszán két könyvbemutatót is tartottunk: az elődöm, Szabó Csaba által szerkesztett, a kelet-európai kommunista diktatúrák kirakatpereit elemző kötetet az Osztrák Állami Levéltár főigazgatója, Wolfgang Maderthaner mutatta be, míg az első világháborút magyar nézőpontból ismertető könyv igen alapos méltatója Manfried Rauchensteiner professzor, a Hadtörténeti Múzeum előző főigazgatója, az első világháború talán legkiválóbb osztrák szakértője volt.
– Az előadások, könyvbemutatók mellett több konferenciát is szerveztek az elmúlt időszakban, elsősorban az ’56-os, a Gulág-, a Zrínyi Miklós-, a Ferenc József-emlékévhez és más évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódóan. Milyen konferenciákkal csatlakozott az intézet a különböző megemlékezésekhez?
– Munkánk legtöbb szervezést igénylő, de talán legfontosabb részeként igen nagy számban került sor nemzetközi tudományos konferenciákra. A témák kiválasztásánál – más szempontok mellett – egyfelől arra ügyeltünk, hogy a magyarországi kutatási projektek legfrissebb eredményeinek biztosítsunk megszólalási lehetőséget, másik fontos szempontunk pedig az volt, hogy az osztrák szakmai közvélemény számára már ismert kérdéseket mutassunk be magyar nézőpontból is, mintegy kiegészítve az osztrák kollégák tudását a magyar kutatási eredményekkel. Itt is szem előtt tartottuk, hogy a közös közép-európai múltról akkor tudunk igazán teljes képet rajzolni, ha nemcsak magyarországi előadókat hívunk, hanem megpróbáljuk egy-egy előadás erejéig megszólítani – természetesen osztrák partnereink mellett – a cseh, szlovák, horvát, lengyel és más kollégákat is.
2016. május 24-én a Magyar Nagykövetség szép barokk palotájában tartottunk egész napos tudományos konferenciát a magyar királykoronázások történetéről, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott Szent Korona Lendület-kutatócsoport eredményeire támaszkodva. A magyar nemzeti identitás szempontjából is óriási jelentőségű Szent Korona és a koronázások történetét bemutató előadók között a történészek mellett művészettörténészek is voltak, hiszen koronázási kincseink esztétikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű részét képezik kulturális örökségünknek.
A magyarországi Zrínyi Miklós-emlékév kapcsán 2016. június 7-én nemzetközi konferencián emlékeztünk meg a szigetvári hősről, akire általában csak magyar nemzeti hősként szoktunk gondolni, pedig legalább ennyire fontos a horvátok számára is. A konferencián ezért közép-európai kontextusban vizsgáltuk – osztrák, magyar és horvát történészek, művészettörténészek, irodalomtörténészek segítségével – nem csupán Zrínyi családját, személyes karrierjét és persze hőstettét, de hírnevének korabeli és XIX. századi alakulását is.
Június 14-én, az Európa-bajnokság magyar–osztrák futballmeccsét közvetlenül megelőző délutáni órákban a magyar levéltári delegátus, Oross András szervezésében korábbi bécsi magyar levéltárosok idézték fel az itt töltött időszak komoly és vidám történeteit, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatója, Wolfgang Maderthaner pedig a különösen gazdag osztrák–magyar futballtörténelem kapcsán osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
Az esztendő legnagyobb, háromnapos tudományos konferenciájára a 2016-os ausztriai Ferenc József-év tematikájához igazodva került sor. A közel harminc előadást magába foglaló nemzetközi tanácskozáson nemcsak azok a magyar történészek tartottak előadást, akik Ferenc József és a magyarok kapcsolatának bizonyos részleteit az elmúlt években önálló kutatásaik során vizsgálták, hanem egyrészt más tudományágak – irodalomtörténet, néprajz, művészettörténet – képviselői is szót kaptak, másrészt az egykori Habsburg-birodalom néhány más népének Ferenc József-képét is bemutatták a Romániából és Lengyelországból érkezett történészek. A magyaroknak a leghosszabb ideig uralkodó császár és királyhoz fűződő, sokat változó kapcsolatát bemutató konferencia anyagát – az osztrák kollégák sürgetésének is eleget téve – 2017-ben a Bécsi Magyar Történeti Intézet saját sorozatában jelenteti majd meg.
Ferenc Józsefhez, pontosabban száz évvel korábbi halálához kapcsolódott az a már szintén említett, kétnapos novemberi konferencia is, ahol az uralkodó halálának és temetésének bemutatása mellett még nagyobb figyelmet szenteltünk az Ausztriában kissé elhanyagoltabb utolsó Habsburg uralkodónak, IV. (illetve osztrák császárként I.) Károlynak. Az ő koronázásának bemutatását egészen új nézőpontokból vizsgálták az előadók, így a ceremóniák megismerése mellett a hallgatóság művészet-, sőt filmtörténeti ismeretei is gyarapodhattak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója kapcsán Ausztriában igen sok rendezvénnyel emlékeztek a hivatalos és a civil szervezetek, ami nem is csoda, hiszen a forradalmat leverő kommunista hatalom elől menekülők nagy többsége először itt talált menedéket. A Bécsi Magyar Történeti Intézet – a hazai megemlékezéseket ezzel szerencsésen kiegészítve – német és angol nyelvű konferencián vizsgálta meg, hogy az ’56-os forradalomnak milyen hatása volt az egyes fontosabb országokra. A korszak nagyhatalmai és a szomszédos országok mellett színvonalas előadások tárták fel például 1956 svájci és koreai hatását is. A tanácskozás nemcsak témájában, de az előadók születési helyét tekintve is nemzetközi volt, hiszen volt közöttük osztrák, magyar, francia, olasz, román, lengyel, orosz és svájci is. Csak remélni lehet, hogy sikerül majd támogatást szerezni ahhoz, hogy a komoly tudományos értékkel bíró konferencia előadásaiból nívós tanulmánykötet készülhessen.
Az év utolsó konferenciáját 2016. december 14-én a Szeged-Csanádi Püspökséggel, a Gál Ferenc Főiskolával és a bécsi Pázmáneummal társszervezésben, a Gulág-emlékévhez kapcsolódóan, a Gulág Emlékbizottság támogatásával rendeztük Diktatúrák egyházi áldozatai címmel. A Pázmáneumban tartott tanácskozáson Kun Miklós professzor a sztálini terror borzalmait foglalta össze a nagyszámú hallgatóságnak, a magyarországi egyházüldözésről Horváth Attila jogtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, alkotmánybíró nyújtott átfogó áttekintést. Benkő Levente Kolozsváron élő történész, lapszerkesztőtől erdélyi, Németh István, az Eszterházy Károly Egyetem tanárától pedig németországi helyzetkép-szemelvényeket hallhattak az érdeklődők.
– A nem is teljes felsorolás is tiszteletet parancsoló, látható, hogy a Bécsi Magyar Történeti Intézet komoly munkát végzett. Ha a sok program alapján valamilyen mérleget kívánna vonni, mit mondana?
– Valóban, én is azt hiszem, hogy intézetünk számos színvonalas rendezvényt kínált, s bármely történeti korszak iránt érdeklődjön valaki, biztosan megtalálhatta nálunk a kedvére való programot. Minderre azért is büszke vagyok, mert a 2016-os év komoly nehézségek közepette zajlott. Egyrészt az év során teljesedett ki és fejeződött be a Balassi Intézet integrációja a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, ami a mi munkánkra is alapvető hatással volt. Sok minden megváltozott, a feladatok is sokasodtak, igaz, a nagykövetség munkatársai számtalanszor nyújtottak értékes segítséget, kezdve Perényi János nagykövet úrral, aki gyakran személyesen is megtisztelte rendezvényeinket, és több alkalommal is rendelkezésünkre bocsátotta a nagykövetséget, hogy programjainkat ezen a csodálatos hangulatot árasztó, történelmi levegőjű helyszínen tarthassuk meg. Sok problémát okozott az is, hogy a Collegium Hungaricum az év utolsó negyedében komoly létszámhiánnyal küzdött, és minden munkatársnak sok-sok túlmunkájába került, hogy a vállalt programokat teljesíteni tudjuk. Mind a nagykövetségen, mind a CH-ban dolgozó kollégáimnak ezúton is szeretném kifejezni hálás köszönetemet sok-sok segítségükért.
Bár a Bécsi Magyar Történeti Intézet az év legnagyobb részében egyszemélyes intézetként működött, az elért sikerek mögött mégis sokak együttműködése áll. Bízom abban, hogy a 2017-es év kevesebb gondot hoz majd, és így a megkezdett úton maradva további eredményes rendezvényekkel kerülhetünk közelebb a fő célhoz: ahhoz, hogy a tudomány eszközeivel hozzuk közelebb egymáshoz a két szomszédos országot, Ausztriát és Magyarországot.
