Beszélgetés az Il Transilvanóról
István! Mesélj a gyermekkorodról és tanulmányaidról!
1990-ben születtem Bonyhádon, de Budapesten és Veresegyházon nőttem fel, A váci Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd az érettségi után Würzburgban, és Ferrarában tanultam.
Hogyan kerültél Németországba?
2009-ben ismertem meg Christoph Bossert professzort egy budapesti mesterkurzus alkalmával. Az ő művészi és humánus felfogása, a játékstílusa, valamint az óriási zenei műveltsége volt az, ami az első pillanattól magával ragadott. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért megadatott az, hogy négy évig nála tanulhattam.
Hogyan kerültél Bajorországból Bolognába?
Először egy Würzburgból induló régizenei tanulmányút keretében jártam Bolognában. Magával ragadott a város kulturális élete, a történelmi orgonák és csembalók sokszínűsége, az itteni hatalmas zenei hagyomány, melyek azóta is áthatják a mindennapjaimat. A 2015/16-os tanévben a bolognai Conservatorio G.B.Martini-n csembalót és klavikordot tanítottam, majd 2017-től orgona mesterszakon szereztem diplomát Francesco Tasini utolsó tanítványaként Ferrarában. Nála kezdtem el komolyabban foglalkozni az olasz zenével, valamint Girolamo Diruta: Il Transilvano című traktátusával, valamint ő vezetett be a zenetudományok világába.
Ezt a művet te fordítod?
Igen! Ebből írtam a szakdolgozatomat is.
Ki az a Girolamo Diruta? Ki, és mi az Il Transilvano?
Diruta egy ferences rendi szerzetes volt, a Perugia melletti Derutában született, művét Velencében adta ki, és az il Transilvanónak, Erdély fejedelmének, Báthory Zsigmondnak ajánlotta, akiről tudjuk, hogy nemcsak orgonált, de magas színvonalú zenét is szerzett. (Ezt egy olasz muzsikus írja egy családjának címzett levelében, aki Gyulafehérvárott szolgálta a fejedelmet, tehát nem propaganda, hanem személyes vélemény.) Ez a dialógus formában megírt didaktikus mű páratlan fontossággal bír a zene és azon belül az orgonaoktatás történetében, mivel ez volt a legelső nyomtatásban megjelenő elméleti és gyakorlati billentyűs iskola Olaszországban, amely minden témára kiterjedő alapossággal az alapoktól kezdve a virtuóz toccaták előadásáig ismerteti az orgonálás technikáját és művészetét. Az Il Transilvano a mai modern zongoraiskolák előképe, és elmondható, hogy bizonyos részei a mai napig aktuálisak. Fontos tény továbbá, hogy Diruta a kora legfontosabb orgonistájának, Claudio Merulo-nak (1533-1604) volt a tanítványa. Nekünk pedig azért rendkívül fontos, mert a magyarországi, és erdélyi írásos anyagok tetemes része a török hódoltság alatt és után elvesztek, ebből viszont képet tudunk alkotni arról, hogy milyen komoly kulturális élet zajlott a főúri udvarokban, és sejthetjük, mi pusztult el. Továbbá a lejegyzett művek, melyek a traktátusban szerepelnek, remekművek.
Honnan tudott Diruta Báthori Zsigmondról, illetve mennyire volt tudomása a traktátus címzettjének a kilétéről?
A fejedelem kancellárja, Jósika István 1592-ben, vagyis egy évvel a mű megjelenése előtt dokumentáltan Velencében járt, és ekkor rendelhette meg az ajánlást. Báthori Zsigmond, bár soha nem találkozott Dirutával, igen ismert mecénás hírében állt az olasz (főleg velencei) zenészek körében, tehát nem véletlenül került kapcsolatba vele. A szerző, aki az orgonaiskoláért rendkívül magas honoráriumot kapott, a szokásoknak megfelelően egy ajánlólevelet is mellékelt művéhez, amiben a fejedelmet és a Báthoriakat dicsérve arról tájékoztat, hogy sok virtuóz «…Itáliát és lakóhelyüket hátrahagyva, a hosszú úttól nem félve, személyesen jelentek meg Őfelsége (Báthori Zsigmond) színe előtt, és a nagy kegyben megelégedve, melyben Felség által részesülnek, határtalan örömben élnek fejedelmi udvarban.»
Mi a célod a magyar fordítás elkészítésével?
A célom egy két kötetből és CD-ből álló publikáció, az Il Transilvano orgonaiskola magyar fordítását; részletes, de közérthető elemzését és az eredeti kiadvány zenei tartalmának hiteles, modern kottaképbe való átültetését foglalja magában. Mivel idáig ezzel a témával magyar és külföldi zenetörténészek csak részlegesen vagy egyáltalán nem foglalkoztak, valamint ha figyelembe vesszük az eredeti mű tartalmi jelentőségét a régizenével professzionálisan foglalkozó zenészek és zenetudósok szempontjából, nincs kétségem a munkám hasznossága felől. Az első könyv lesz a teljes kiadvány alapja, ugyanis ez tartalmazza az Il Transilvano mindkét kötetének a fordítását (1593,1609) magyar nyelvre, minden fejezetet ellátva kritikai megjegyzésekkel, valamint a kottapéldák és az Il Transilvano antológiájában található zeneművek modern és hiteles átírását. A második könyv olyan releváns témákat fejt ki, amikre az első könyv lábjegyzetei és a minden fejezet végén található kritikai összefoglalói nem alkalmasak. Remélem a közeljövőben sikerül találnom egy elkötelezett támogatót, aki értékeli a fáradozásomat, és ennek a kiadvány megjelenésének az anyagi feltételét magára tudja vállalni. Ez a mű – történelmi kitekintésként – nem csak a velencei zenei élet hagyományait, hanem a kevésbé ismert, de igen erős és meglepetésekkel teli magyar vonatkozásait is felfedi.
Köszönjük szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánunk munkádhoz, zenei sikereidhez!
Én is köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok.
