Josephine Bakhita 1869-ben született Darfurban, Szudánban. Hétéves volt, amikor arab rabszolgakereskedők elrabolták. Az elkövetkező nyolc évben öt alkalommal adták el. Az emberrablás okozta trauma miatt elfelejtette születési nevét. Elrablói a „bakhita” nevet adták neki, ami arabul azt jelenti, hogy „szerencsés”. Utolsó rabszolgatartója egy olasz konzul volt, aki lánya mellé vette őt dadusnak. Egy alkalommal, amikor a családnak üzleti útra kellett utaznia, Bakhitát és a gyermeket a kanossziánus nővérek gondjaira bízták a velencei katekumenek intézetében. Bakhita ezen a helyen ismerte és tapasztalta meg Isten szeretetét.
1890-ben keresztelkedett meg és kapta a Josephine nevet. Amikor a család visszatért és lányukat, valamint Bakhitát magával akarta vinni, Josephine ellenállt, ezért ügye az olasz bíróság elé került. Ennek köszönhetően nyerte el szabadságát, mivel az olasz törvények nem ismerték el a rabszolgaságot.
1896-ban örökfogadalmat tett mint kanossziánus nővér és az elkövetkező ötven évben élete az egyszerűség, az imádság és mások szolgálatában telt (főként mint a kolostor portása). Mindenki, de különösen az utcagyerekek felé kedvességet sugárzott.
Utolsó éveiben különböző betegségekben szenvedett és kínozták a rabszolgaságában elszenvedett kínzások rémképei is. Josephine Bakhita 1947. február 8-án halt meg Olaszországban. 2000-ben avatták szentté. Ő az első és mindmáig egyetlen szudáni, akit szentté avattak. Ünnepén, február 8-án világszerte az emberkereskedelem áldozataiért hangzanak fel az imák és gyúlnak fel a gyertyák.
A Ferenc pápa által Szent Josephine Bakhita liturgikus emléknapjára az emberkereskedelem ellen meghirdetett imanapon, február 8-án Bécsben a Pázmáneumban is az emberkereskedelem áldozataiért és a szenvedés okozóiért imádkoztak a szentmise keretében, a Szentatya ajánlásának megfelelően: A közömbösség kultúrája közepette, amely nemritkán irgalmatlan, legyen a mi életstílusunk irgalommal, empátiával, együttérzéssel, irgalmassággal teli, és ehhez az erőt az imádság kútjából merítsük (vö. Ferenc pápa, Éjféli mise, 2015). Varga János rektor és a hívek a Pázmáneum kápolnájában így fohászkodtak: „Kitartó imáinkkal könyörgünk, Urunk, hogy irgalmad alakítsa át a bűn éjszakáját fényes nappallá, amelynek fénye a krisztusi világosság, ahol a Te kegyelmed és szereteted mindenkire ráragyog, ahol minden ember testi-lelki értelemben abban a teljes szabadságban élhet, amelyet Krisztus szerzett meg nekünk és ahol a Szentlélek indít a jóra, adja örömét és segít, hogy gyümölcsöket teremjünk, maradandó gyümölcsöket.”
Nagy-György Attila dél-tiroli és innsbrucki lelkész február 5-én egy keresztelési prédikációban többek között arról beszélt, hogy a gyermek Isten ajándéka, és vannak, akik ezzel az ajándékkal visszaélnek: a gyereket ellopják, eladják, mint Szent Bakhita esetében is. Miután röviden ismertette Bakhita élettörténetét, szentbeszédét így folytatta: „Még ilyen esetben is, mint Bakhita, megtapasztalhatja az ember Isten szeretetét, de ti, szülők és keresztszülők, hála Istennek, kiváltságos helyzetben vagytok, mert szerethetitek és nevelhetitek, elsősorban jó példátokkal, a jó Istentől rátok bízott ajándékot, Hannah Juliát.”
Ezekben a napokban tehát Ausztriában is számosan csatlakoztunk mindazokhoz, akik a nemzetközi imanapon Magyarországon és világszerte ezeket a gondolatokat helyezték előtérbe:
Istenünk, aki Szent Josephine Bakhitát a megalázó rabszolgaság sorából Krisztus jegyeseként istengyermeki méltóságra emelted, hallgasd meg könyörgésünket! Josephine példája nyomán mi is szüntelenül sugározzuk szeretetünket a megfeszített Úr Jézus felé és állhatatosak maradjunk az irgalmasságban, és fedhetetlenek a könyörületességben, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Josephine Bakhita, könyörögj érettünk!
