Milyen egyszerűen hangzik! A törvény adta lehetőség gyakorlatba ültetése valójában sok utánajárást, szervezést igényel, de nem is ez a legnagyobb gátja annak, hogy Ausztria-szerte kevés magyar diák érettségizik magyarból. A probléma inkább az, hogy nemigen tudnak erről a lehetőségről. Saját tapasztalataikról Antalóczy Izabella innsbrucki pedagógust és két érettségiző diákját kérdeztük.
– Magyar elemi iskolai csoportokkal helyenként lehet találkozni Ausztriában, Tirolban is három ilyen működik: Innsbruckban, Imst-ben és Wörgl-ben. Gimnáziumi magyaroktatás viszont már sokkal ritkábban fordul elő napjainkban. Innsbruckban mióta létezik ez?
– Az innsbrucki magyar anyanyelvi oktatáson belül a gimnazista csoportunk 2006-ban indult el Schenk Angyalka cserkészparancsnok ösztönzése nyomán és utánajárása eredményeként. Ő tudott erről a lehetőségről, megszervezte, összegyűjtötte a diákokat, keresett tanárt és a csoport elindult. Szabó Gabriella egy évig, az őt követő Bruci Éva pedig – aki a schwazi gimnázium tanára és akivel azóta is jó kollegiális kapcsolatot ápolunk, az idei szóbeli magyarérettségin a vizsgabizottságunk tagja lesz – szintén egy évig oktatta a magyar gyerekeket. Jómagam közel tíz éve tanítok itt. A kezdetektől fogva nagyon sok támogatást kaptunk a helyi tanfelügyelőtől, Thomas Plankensteinertől. Megértette a célunkat, azt, hogy miért fontos nekünk az anyanyelvi oktatás, és az első pillanattól kezdve támogatta a magyarérettségi ötletét és megvalósítását. Az akkori igazgatónővel, Evelin Müller-Bürgellel sokat dolgoztunk a lehetőségek felmérésén és a magyar érettségiztetés koncepciójának a kidolgozásán. Az anyanyelvi tanárok koordinátora, Natasa Marosevac szintén elejétől fogva támogatta ezt az ügyet.
– Ön pedagógus volt odahaza is? Miért akart Innsbruckban magyartanárként dolgozni?
– A Miskolci Egyetemen szereztem meg némettanári diplomámat és Miskolc mellett egy általános iskolában tanítottam németet, illetve időlegesen magyart is. 2005-ben érkeztem Tirolba, az Innsbrucki Egyetemen pszichológiát tanultam és itt maradtam. A magyar gimnazista csoport oktatása mellett egy szociális egyesületnél dolgozom.
Innsbrucki tanulmányaim befejezése után azért kerestem meg a magyar anyanyelvi oktatás itteni lehetőségeit, mert fontosnak tartom, hogy az itt született gyermekek is megismerjék gyökereiket, erősítsék a személyiségfejlődésükhöz szükséges identitásukat, és hogy az otthoni iskolájuktól, osztálytársaiktól, barátaiktól elszakadt diákok is itt az idegenben az anyanyelvi csoportban visszataláljanak a gyökereikhez. Ezért nagyon fontos az anyanyelvi oktatás lehetősége, amit az osztrák állam minden népcsoportnak és minden iskolának egységesen biztosít. Ennek előnye az is, hogy az osztrák gimnáziumokban tanuló diákok kiválthatnak anyanyelv-tárgyukkal egy másik idegen nyelvet, beleértve ebbe az adott idegen nyelvből teendő érettségi vizsgát is. Az osztrák állam azért találja hasznosnak és támogatja az anyanyelvi oktatást, mert az a nézete: ahhoz, hogy a gyermekek és a fiatalok mindkét, az adott ország és az anyaország nyelvét egyaránt el tudják sajátítani, mindkettőt azonos mértékben szükséges ápolniuk. Figyelembe veszi továbbá azt is, hogy egy második nyelv megtanulásához fontos, hogy az anyanyelvismeret ne kerüljön veszélybe. Különböző kutatási eredmények igazolják, hogy ha egy gyermek az anyanyelvét fejleszti, a többi nyelvet is könnyebben megtanulja, és ez a kognitív fejlődésében is jelentős szerepet játszik.
Tíz évvel ezelőtt még alig találkoztam Tirolban magyarokkal, az utóbbi években viszont egyre több család költözik ide. Az anyanyelvi oktatás a napjainkban érkező diákoknak a társadalomba való beilleszkedésben is sokat segít, hiszen biztos érzelmi pontot nyújt számukra a magyar környezet.
– Egészen pontosan mit jelent a magyartanulásnak az ausztriai törvények adta lehetősége?
– Ha tagozatonként a 12-es tanulói létszám és az oktatásukat végző pedagógus személye adott, akkor a magyar bekerül az úgynevezett szabadon választható tantárgyak közé (a magyart gimnáziumban csak szabadon választható tantárgyként lehet felvenni), amellyel a diákok akár egy másik idegen nyelvet is kiválthatnak, kivéve az angolt. Vagyis, a magyar mint tantárgy egyenrangúvá válik az összes többi szabadon választható tantárggyal.
Hatodiktól viszont a diákoknak kötelezően választható tantárgyat is választaniuk kell. Abban, hogy a magyart a diákok kötelezően választható tantárgyként is választhassák, nálunk a most érettségiző Csonka Szabolcsnak és Schenk Istvánnak igen nagy szerepe volt. Ők járták ki ezt, vállalva, hogy pénteken délután, amikor a diákok többsége már nem órákra szeretne menni, hanem haza, ők a tanteremben maradnak és részt vesznek a magyarórán.
A magyar szóbeli érettségi vizsgához a diákoknak legkevesebb heti 6 óraszámot kell teljesíteniük. Ez rendszerint úgy valósul meg, hogy felső tagozaton ötödik osztályban heti 3 órájuk van, hatodikban és hetedikben heti 2 órában kötelezően választott tantárgyként, majd nyolcadik osztályban 3 órában szabadon választható tantárgyként tanulják. Annak viszont, hogy a diákok írásbeli érettségi vizsgát is tehessenek magyarból, további feltételei vannak, amelyeket az egyes iskoláknak önállóan kell a saját maguk számára jóváhagyniuk. Ahhoz, hogy a tanulóink írásbelizhessenek magyarból, négy év alatt heti minimum 10 óraszámban kell a tantárgyat tanulniuk, valamint félévenként 2-2 dolgozatot is meg kell írniuk. Ennek, vagyis az anyanyelv tárgyból tett írásbeli érettséginek a lehetőségét szavazzák meg az iskolák önállóan. (Eddig egy intézmény sem döntött ez ellen.)
A magyar anyanyelvi oktatás hallatán tehát nem egy szakkörre kell gondolnunk, hanem egy olyan tantárgyra, amely egyenrangú bármelyik más szabadon választható tantárggyal és amellyel a diákok kiválthatnak – az angol kivételével – egy másik idegen nyelvet.
– Milyen idegen nyelveket tanulnak a gyerekek az iskolában? A magyarnak az ezek közé választása nem fosztja meg őket egy másik idegen nyelv elsajátításának a lehetőségétől?
– A magyar gyerekek előtt álló első kihívás az, hogy a német nyelvtudásukat olyan szintre fejlesszék, amellyel a gimnáziumban képesek megállni a helyüket. E mellett már a gimnázium alsó tagozatán (első négy évfolyamán) meg kell tanulniuk az angolt és még egy másik idegen nyelvet, ami így együtt nagyon nehéz.
Csonka Szabolcs érettségiző diák: A gimnázium ötödik osztályában az angolhoz és a latinhoz hozzájött még az olasz vagy a francia, és ezek mellé még kellett volna választani egy ötödik idegen nyelvet. Ezek megtanulása olyan sok időt igényel, hogy szinte nem is lehet teljesíteni. Ezért választottam az ötödik idegen nyelv helyett a magyart, amire addig is jártam péntekenként.
– Most tehát két magyar anyanyelvi gimnazista csoport működik Innsbruckban: egy alsó és egy felső tagozatos?
– Elvben igen, a gyakorlatban több. Az alsósoknál ugyanis a teljesen kezdőket és a haladókat különválasztottam, a felsősöknél pedig az érettségizőkkel az utóbbi hónapokban külön foglalkoztam, velük célirányosan csak az érettségire készültünk. A két csoportot tehát négy csoportra osztottam. Ezt a csoportbontást a tanfelügyelőség is jóváhagyta és megadta a plusz két órát, így lett öt tanóránk: az alsó tagozatban kettő, a felsőben pedig három.
– Milyen tantárgyakat tanultok a magyar anyanyelvi oktatás gimnazista csoportjában?
Schenk Éva érettségiző diák: Történelem, irodalom, nyelvtan, helyesírás, földrajz – minden szerepel a tananyagban, ami a magyar műveltséghez, az alapvető ismeretek elsajátításához szükséges.
– Milyen tananyag alapján történik a magyaroktatás?
– Az osztrák oktatásügyi minisztérium minden népcsoportra vonatkozóan egységesen ajánl egy akkreditált tankönyvjegyzékkel ellátott tantervet, amit a pedagógus alakíthat a saját megítélése szerint. Én a hangsúlyt – az érettségi miatt – a nyelvhelyességre, helyesírásra, nyelvtanra helyezem, de emellett figyelnem kell arra is, hogy a diákok az egyes alapvető témakörökből is – mint például szabadidős tevékenységek, nyaralás, ünnepek, kulturális programok, kötelező olvasmányok, kötelező vizsgatételek – felkészüljenek, hiszen abból szóbelizniük kell. Ehhez az alsósoknál a heti kettő, a felsősöknél pedig a három óra meglehetősen kevés…
– Ha a minisztérium által javasolt tankönyvekkel kell dolgozniuk, ez azt jelenti, hogy a gimnazistáknál a Balassi Intézet oktatófüzeteit nincs módjuk használni?
– A Balassi-füzeteket nagyszerűen tudom használni kiegészítő anyagként mind a teljesen kezdőknél, mind a magyar anyanyelvű diákoknál. Ezek a kiadványok sokszínű, sokrétű anyagot, témákat tartalmaznak. Nagyon örülök, hogy megkaptuk és használhatjuk őket.
– Aki jár a magyar anyanyelvi oktatásra, automatikusan választja a magyart érettségi tantárgyként?
– Nem feltétlenül. Lehet, hogy valaki kiválasztja ezt a tantárgyat, tanulja is kellő szorgalommal, de nem tesz érettségi vizsgát belőle. A magyar érettségi egy lehetőség, és mindenki maga dönti el, hogy él-e ezzel vagy sem. Rendszerint sokkal többen tanulják a tantárgyat, mint ahányan érettségiznek is belőle. Ha viszont valaki nem választja a magyart tantárgyként, természetesen nem is érettségizhet belőle.
– Ki állítja össze a magyarérettségi-tételeket?
– Mindig az adott anyanyelvi oktatás pedagógusa, Innsbruckban tehát én. A magyar nyelv ugyanis – ellentétben az angol, olasz, spanyol nyelvekkel – nem standardizált, ezért a tételeket nem központilag állítják össze, hanem mi tesszük ezt meg, a központi érettségire támaszkodva, annak a kritériumai szerint, BII-es szintnek megfelelően. Olvasást, nyelvhelyességet, hallásértést egyaránt felmérünk a vizsgán.
– Nehéz volt az idei magyarérettségi Innsbruckban?
Schenk Éva: Nem volt nehéz. Az egyik feladatban egy elolvasott szöveg alapján kérdéseket kellett megválaszolni, ezen kívül volt nyelvhelyességi feladat és hallásértés is. Fogalmazást is kellett írni a barátságról, ami könnyű és mégis nehéz, mert nagyon tág fogalom, sokat lehetne írni róla, és nehéz ezt a sokat kevésre leszűkíteni. Egy a magyarországi fiatalok olvasási szokásairól készült grafikát is elemezni kellett.
– A magyar szóbelin mi várható?
Schenk Éva: Ott az órán átvett témakörök közül kell majd valamelyikről beszélni, mint például az ’56-os forradalom, budapesti látványosságok és ehhez hasonlók.
– Összesen hányféle tantárgyból kell érettségizni Ausztriában?
Schenk Éva: Két lehetőség van: három írásbeli és három szóbeli vagy négy írásbeli és két szóbeli. Németből és matematikából kötelező írásbelizni, s e mellé még legalább egy idegen nyelvet kell választani. Én az angolt és a magyart választottam. Szóbelizni mindenből lehet a hittantól a németig. Én a magyart és a pszichológia-filozófiát választottam.
Antalóczy Izabella: Az írásbeli és a szóbeli vizsga mellett a diákoknak egy negyvenoldalas (plusz melléklet), szigorú előírásoknak megfelelő szakdolgozatot is kell írniuk német nyelven. Ezt a munkát is a pedagógus bírálja el, de véleményezi az igazgató, a vizsgabizottság elnöke és az osztályfőnök is, akik felülbírálhatják a pedagógus döntését. Kuriózum idén, hogy Schenk Éva egy magyar vonatkozású témát dolgozott fel.
Schenk Éva: Összehasonlítottam az ’56-os menekülteket a mai kivándorlókkal, megnéztem, hogy mik voltak az okok akkor és milyen okok vezetnek erre a döntésre ma. Ehhez nyolc interjút is készítettem itt élő magyarokkal. A lényeges különbség az volt, hogy annak idején a legtöbben politikai menekültek voltak. A forradalom eseményeiben való részvétel és ennek a megtorlásától való félelem vezérelte őket, és az, hogy az akkori politikai viszonyok ellehetetlenítették a helyzetüket. Akkoriban nagyon sok fiatal elmenekült otthonról. A mai kivándorlásnak jobbára gazdasági okai vannak, és a tendencia az, hogy egyre inkább egész családok vándorolnak ki.
Antalóczy Izabella: Nem mindennapi sem a magyar vonatkozású téma választása, sem az, hogy a dolgozat írójának anyanyelvi oktató volt a konzulense. Mindezek által még inkább felértékelődött a magyaroktatás jelentősége, és megmutatkozott ebből az is, hogy a diákok igenis ragaszkodnak a gyökereikhez és fontos nekik a magyaroktatás. Ez a tény engem szívmelengető érzéssel töltött el, már csak azért is, mert ez a munkánk értékmérője is volt.
– A most zajló írásbeli vizsgák után mi következik a diákok életében?
Csonka Szabolcs: Egy-másfél hónapunk lesz arra, hogy felkészüljünk a júniusi szóbeli vizsgákra. A vakáció csak azután következik.
– Említette, hogy lassan tíz éve oktatja az innsbrucki magyar gimnazistákat. Milyen különleges élmények kapcsolódnak még ehhez a szűk tíz évhez?
– Osztrák gimnáziumunk – Európában egyedülálló módon – testvériskolai kapcsolatot tart fenn az északkelet-magyarországi, Sajókaza településen működő roma Dr. Ámbédkar Iskolával. A diákcsereprogram keretében egyszer tőlünk megy egy osztálynyi osztrák tanuló hozzájuk, máskor pedig ők látogatnak el hozzánk. A programba minden alkalommal bevonom a magyar diákjaimat is, nemcsak azért, mert ők mindkét nyelvet tökéletesen ismerik és segítenek nekünk a tolmácsolásban, hanem mert ez a Magyarországhoz kötődésüket is erősíti.
– Az Önök tantermébe lépve és a tanórákba belehallgatva olyan érzése támad az embernek, mintha hirtelen egy hazai iskolába csöppent volna. Ennek a benyomásnak ki vagy mi a legnagyobb titka: Ön, a diákok vagy a mögöttük álló családok?
– Nem fér kétség hozzá, hogy nekem a magyaroktatás nagyon a szívügyemmé vált. Szerencsésnek is mondhatom magam, mert mindkét csoportom nagyon különleges: érdeklődő, nyitott, eleven diákokból áll. Nem mindig könnyű egy nehéz munkahét után, péntek délután estig tanítani, viszont ahelyett, hogy fárasztónak érezném, mindig felfrissít a diákokkal való foglalkozás, nagyon szívesen és örömmel dolgozom velük. Az sem egyértelmű, és nekik sem mindig könnyű, hogy amikor a társaik már kint játszanak, fociznak, élvezik végre a hétvégét, nekik még be kell ülniük az iskolapadba, de soha egyetlen zokszót nem hallok tőlük, ellenkezőleg: az esetek nagy többségében vidámak és motiváltak.
Akik ennek az egésznek még fontos mozgatórugói: a szülők. Az ő támogatásuk nélkül nem jönnének a diákok sem. A szülők felismerték ennek a jelentőségét, és támogatják a magyaroktatást, mert nekik az anyanyelv iskolai kereteken belül való ápolása nagyon fontos. Van olyan család, amelyik 11 éve minden pénteken 130 kilométert tesz meg Zillertalból, hogy járhasson a gyermekük magyarórára: idei negyedik érettségiző diákomról, Tóth Lauráról és szüleiről van itt szó. A tanulók az évek során nagyon az ember szívéhez tudnak nőni, és én ennek a tanévnek a végén a pedagógusok elkerülhetetlen sorsára jutok: egyik szemem sír, a másik nevet, mert négy érettségiző diákot engedek ki a kezemből a nagybetűs életbe…
– Azt szokták mondani, hogy a jó példa ragadós: az innsbrucki magyar gimnazista csoport elindulását nem követték hasonló kezdeményezések?
– Követték példánkat Tirolban a törökök, bosnyákok, szerbek, horvátok, később az olaszok, spanyolok, arabok, portugálok és mások. Azóta újabb magyar gimnazista csoportok elindulásáról nincs tudomásom. Pedig ez az egész országban lehetséges; csak nagyon sok szervezéssel jár, és tapasztalom, hogy az emberek nem is igen tudnak erről a lehetőségről. Schenk Angyalka igyekszik hírét adni a közösségi oldalakon, legutóbb Salzburgban szülői értekezletet is tartottunk közösen. Keressük a propagálás további lehetőségeit is. Egyedülálló oktatásunkra egyébként a bajorországi magyarok is felfigyeltek, Gordos Katalin regensburgi Kőrösi-ösztöndíjas éppen ennek okán keresett fel bennünket nemrég.
– Ha valaki kíváncsi volna még több részletre, mint amit itt most el tudtunk mondani, megkeresheti Önt?
– Természetesen! Örömmel állok rendelkezésre. Engem is boldoggá tenne, ha azt látnám, hogy Ausztria-szerte máshol is, egyre több helyen elindulnak a magyar anyanyelvi oktatás gimnazista csoportjai. (A magyar nyelvű jelentkezési lap innen és/vagy innen tölthető le.)
– Mikor vannak a beiratkozások, lehet-e tudni, hogy ősztől hány diákja lesz az innsbrucki magyar anyanyelvi oktatás gimnazista csoportjának?
– A beiratkozások általában a tanév végén, május 20-ig történnek. Nálunk, Tirolban az új tanév első két hetében is van erre lehetőség. Igen, ősztől gimnazista csoportunk alsó és felső tagozatán is folytatjuk a munkát. És ez így lesz az elkövetkező években is.
