Egy közösség életének részesévé válni mindig valamiféle ajándék.
Egy kis dunántúli falu szülötteként gyermekkorom óta erősen kötődöm a múlt értékeihez és a hagyományokhoz. Mindig örömmel hallgattam dédnagymamám és nagyszüleim meséit a „régi időkről”, személyes emlékeikről, amik számunkra ma már a múlt történelemmé érő eseményei. Ez a tapasztalat indított az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szaka felé, ahol jelenleg a magyar és összehasonlító folklorisztikai doktori program végzős hallgatója vagyok. Közben egy évig múzeumpedagógusként és muzeológusként, majd szakmai asszisztensként dolgoztam.
A néprajzhoz vezető másik utat a néptánc jelentette. Lassan tíz éve vagyok az ELTE Néptáncegyüttes aktív tagja, de más tánccsoportok munkájában is részt vettem. A tánc szeretete mellett fontos számomra a közös alkotás élménye, és az a támogató közeg, amit egy jól összekovácsolódott közösség adhat.
2016 szeptemberétől kilenc hónapot a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Déván, a Szent Ferenc Alapítványnál töltöttem. Ottlétem megerősített abban, hogy bár a kisebbségi lét valódi jelentését és jelentőségét csak az érezheti át igazán, aki ilyen környezetben született, és itt kell célokat elérnie, mégis életre szóló élmény egy ilyen közösség részesévé válni.
A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként arra törekszem, hogy néprajzos végzettségemmel, múzeumpedagógiai tapasztalatommal, a táncegyüttesekben szerzett tudásommal és a Szent Ferenc Alapítványnál töltött időszak élményeivel felvértezve a lehető legtöbb segítséget nyújtsam fogadószervezetemnek és a Southendben élő magyar közösségnek.