„Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” /Prédikátor könyve/
Édesapám egy generációk óta a mezőgazdaságból élő, magát a letelepített hajdúk leszármazottjának tekintő, vezető alkatú, magyar gazdálkodó ember volt. Édesanyám magyar-történelem szakos tanár, opera-operett énekes édesapával.
Középfokú mezőgazdászként, kitűnő érettségi bizonyítvánnyal végeztem a Balázsházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd kiváló szintű diplomát szereztem a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, tanító szakon. Diplomát szereztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán is, néptánc-pedagógus szakon, végül jeles államvizsgát tettem ugyanitt a mesterképzésen. A Békéscsabai Országos Szólótáncversenyen megkaptam a Vásárhelyi László díjas és „Örökös Aranysarkantyús táncos” címet, elsőként Hajdú-Bihar Megyéből. Tizenöt éve vezetem a nagy múltú Hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttest, és az együttes hivatalos Baráti Körének is elnöke vagyok.
Évek óta figyelem a Kőrösi Csoma Sándor Programot, és mindig nagy tisztelettel gondoltam azokra, akik lehetőséget kaptak a külföldi magyarok segítésére. Nagy örömömre szolgál, hogy most már én is közéjük tartozhatok. Szólótáncosként, néptánc oktatóként, együttes vezetőként és a civil szférában szerzett tapasztalataimmal remélem, hasznára leszek a diaszpórában élő magyarok dolgos mindennapjainak és a nemes ünnepeken.