Budapesten születtem, és jelenleg is a fővárosban élek, a Budapesti Corvinus Egyetem marketing szakos hallgatója vagyok. Pályaválasztásomat nagyban befolyásolták a különböző táborok szervezéséből származó kedves emlékeim, mindig is arra vágytam, hogy emberekkel foglalkozhassam, értük dolgozhassak. Emiatt esett a választásom a Budapesti Gazdasági Főiskola turizmus-vendéglátás szakára, ahol az alapképzést végeztem. A kötelező szakmai gyakorlatomat Chiang Mai-ban töltöttem, ahol nemhogy magyarok nem voltak, de más európai emberekkel is ritkán lehetett találkozni. Természetesen ez az élmény nem összehasonlítható a szórvány magyarság életével, ugyanakkor egy kis betekintését nyerhettem abba, hogy milyen lehet kisebbségként, a hazától távol boldogulni. Ezzel párhuzamosan annak jelentőségét is megértettem, hogy az ott élők közül sokak számára én vagyok az első, és lehet, hogy egyetlen magyar, akivel találkoztak, ami felelősségérzetet és büszkeséget ébresztett bennem.

Kis gyermekkorom óta fontos szerepet tölt be az életemben a cserkészet, 2000-ben vettem részt először cserkésztáborban, és azóta nem volt olyan nyár, hogy kihagytam volna. A gyerekkorom legszebb élményeit mind e mozgalomnak köszönhetem, az évek múltával pedig szép lassan azt is felfedeztem, hogy a cserkész-lét több mint játék, szórakozás vagy kalandozás a természetben.

A csapatom munkáját évek óta őrsvezetőként és rajvezetőként segítem, de ezen kívül szívesen bekapcsolódok nagyobb szabású rendezvények szervezésébe és lebonyolításába is. A cserkészet nagy hatással volt az életemre, nem csak élményeket és tapasztalatokat kaptam tőle, de egy erős és összetartó közösséget is, amelynek tagjai bármikor számíthatnak egymásra. Valamint, ami legalább ennyire fontos, egy olyan értékrendet, amellyel teljes mértékben azonosulni tudok, és amely meghatározza mindennapjaimat. A cserkészet alapját az Isten-haza-embertárs szolgálat jelenti, amelynek gyakorlása véleményem szerint igen nagy előrelépést jelentene napjaink társadalmi problémáinak megoldásában.

Küldetésemnek érzem, hogy a gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozzak, úgy gondolom, hogy nekünk, fiatal felnőtteknek nagy szerepünk van abban, hogy példát mutatva segítsük őket elindulni az élet rögös útján.

Bár szüleim mindig is nemzeti öntudatra neveltek, a mozgalomnak köszönhetően értettem meg igazán, hogy mit jelent a hazaszeretet. Arra a fajta hazaszeretetre gondolok, amely magába foglalja a testvériességet, az összetartozás érzését, a hagyományok tiszteletét és megőrzésükre irányuló hajlandóságot, illetve azt a büszkeséget, amely csupán annyiból származik, hogy magyar vagyok. Szeretném, ha ezt mások is át- és megélhetnék, különösen egy olyan környezetben, ahol kisebbségben vannak.

Úgy gondolom, hogy a magyarság megélése közösségben működhet hosszú távon, éppen ezért tartom kiemelkedő fontosságúnak a Kőrösi Csoma Sándor Program munkásságát.