27 éves tatai srác vagyok. A szüleim által egészen kisgyermek koromtól ismerkedtem a néptánccal és a népzenével. Van egy húgom, akivel több mint 20 éve ugyanazt az utat járjuk be. Édesanyánk hegedűoktatóként tevékenykedik Komárom-Esztergom vármegyében, édesapánk pedig a főállása mellett táncot tanít. Több más pedagógus mellett mi is tőle kezdtünk el táncot tanulni.

Ezzel párhuzamosan a klasszikus zenével kezdtem ismerkedni csellón keresztül, majd később brácsázni kezdtem, és azóta is a népzene határozza meg az életemet. Már majdnem 18 éves voltam, amikor megkezdtem első évemet a táncművészetin. Fontos 5 éve volt az életemnek, mind a szakmai, mind az emberi kapcsolatok terén.

Amikor végeztünk, teljesült a legnagyobb gyerekkori álmom: felvettek a Magyar Nemzeti Táncegyüttesbe. Itt 4 évet töltöttem el, életem eddigi legintenzívebb időszaka volt. 2024 áprilisában váltottunk a húgommal, Kincsővel munkahelyet, és kezdtünk dolgozni a Magyar Állami Népi Együttesben.

Sokszor pörgettem át a fejemben a KCSP gondolatát. Vágytam új impulzusra, új kihívásokra, egy kis környezetváltozásra. Most éreztem először ideális időpontnak, hogy meglépjem, és szerencsét próbáljak a világ másik felén, egy másfajta feladatkörben. Noha teljesen azért nem idegen, hiszen a tanítás már évek óta az életem nagyon kedves része. Tanítottam pici gyerekektől kezdve a veteránokig mindenféle korosztályt.

Az elmúlt két évben az otthoni anyaegyüttesemben, a Pötörke Népművészeti Egyesületben tanítottunk Kincsővel, ahol kb. 16 éves kortól 50 éves korig terjed a társaság. Nagyon király 2 év volt. Sajnálom, hogy ezt most egy kicsit szüneteltetni kell, viszont ezt a szeretetet és kedvet felviszem magammal a repülőgépre, és igyekszem átadni az Eszterlánc Népi Együttesnek is.