Gyermekkorom óta szeretek másoknak segíteni, szívemen viselem a nehéz helyzetben lévő emberek sorsát. Ezért is választottam a szociálpedagógia szakot, amit idén fejeztem be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Szakmai gyakorlataimat pszichiátriai betegekkel, fogyatékkal élő gyermekekkel és gyermekotthonban nevelkedett fiatalokkal töltöttem.

Gimnáziumi éveim alatt a nyári szünetekben sokat önkénteskedtem gyermektáborokban. Gimnazistaként tagja voltam szülővárosom diákönkormányzatának is, ahol igyekeztünk a helyi fiatalok érdekeit képviselni, és minél több közösségi programot létrehozni számukra. Több éven keresztül jártam színjátszókörbe, ahol különböző darabokat tanultunk be és adtunk elő, valamint többször részt vettem versmondó versenyeken is. A sport már kicsi korom óta az életem részét képezi, régebben versenysportoltam, ma már inkább csak hobbiként űzöm. Szeretem a természetet és az állatokat. Célom a későbbiekben, hogy lovas terápiát tudjak tartani fogyatékkal élő személyek számára.

Úgy gondolom, hogy az idős embereknek úgy tudunk a legjobban segíteni, ha az életüket színesebbé tudjuk tenni, minél többet tudunk velük beszélgetni, ha lehetőséget tudunk teremteni, hogy együtt legyenek szeretteikkel. Bízom benne, hogy néhány csoportfoglalkozással, egy kis mozgással és sok beszélgetéssel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy szebbé tegyem napjaikat az itt töltött időm alatt.