2012-ben végeztem magyar-német nyelvtanárként Budapesten és ekkor még nem is realizálódott igazán bennem, hogy hivatásomat a magyar nyelv tanításában találom meg. 

Bár kicsi korom óta abban a tudatban nevelkedtem, hogy a nyelvünk, a kultúránk érték, amit nem csak őrizni kell, de jól használni is érdemes. Erdélyben születtem, Győrben nőttem fel, a magyarországi magyar és a székely nyelvjárás kettőssége mindig is meghatározóak voltak számomra. Nagyot dobban a szívem, ha a világban székelyföldi magyart hallok, hiszen a nagyszüleim ízes beszédét vélem felfedezni minden szóban, hanglejtésben.

 2015-ben adódott először lehetőségem arra, hogy a magyart idegen nyelvként taníthassam, s ott elfogott az az otthonosságérzet, hogy én ismerem, szeretem ezt a nyelvet, a szabályait, a szókincsét, az irodalmát és mindent, ami hozzá tartozik. 

2024-ben ismerkedtem meg egy továbbképzés keretein belül a Kőrösi Csoma Sándor Programmal, idén pályázva pedig az a nagy megtiszteltetés ért, hogy 2025 őszétől az ingolstadti Petőfi Kör munkáját erősíthetem. 

Számomra ez új kihívás sok magyar tanítással, kultúrestekkel, kirándulások szervezésével, amiben szeretném a rám bízott feladatokat jól végezni és a lehetőséget, hogy az ingolstadti diaszpóra életének részese lehetek, munkámmal kiérdemelni.