1992-ben születtem Kisújszálláson. 1999-ben kezdtem el néptáncolni a kisújszállási Nagykun Táncegyüttes akkori gyermekcsoportjában. 2007-ben a Fóti Népművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat és laktam Budapesten, mint kollégista. Meghatározó évek voltak, de a középiskolát félbeszakítva nagyon fiatalon éltem egy lehetőséggel, így 2009-ben a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház táncosaként folytattam, pontosabban kezdtem meg hivatásos táncművészi pályám. 2013-ban költöztem vissza Budapestre, ahol szabadúszó táncművészként és tánctanárként folytattam utam. Ezalatt megfordultam színházakban és számtalan iskolában, mint táncoktató. 2016-tól a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosa lettem, ahol ugyancsak 4 évet dolgoztam. Óriási tapasztalat volt az itt eltöltött néhány év. Mind ezalatt esti gimnáziumban leérettségiztem. 2020 szeptemberéig voltam az együttes tagja majd művészeti iskolákban folytattam tevékenységeimet ugyancsak, mint oktató, mindeközben már a Sopron Táncegyüttes művészeti vezetőjeként is dolgoztam. Magyarországon élek néhány hónapja Kiscsőszön, ahol táborvezetőként és fesztivál szervező/lebonyolítóként munkálkodok már 10 éve. Sok diaszpóra és szórvány területre járok és jártam köztük Wels, Bécs, Párkány, Prága, Brünn, több erdélyi település, ahol gyerekekkel és felnőttekkel nagy szeretettel találkozunk immáron sok-sok éve.
Ezekben a műhelyekben nem csupán oktató/tanító folyamatok vannak. Sok esetben alkotófolyamat is kezdetét veszi, melyekben olykor rendezői/koreográfusi szerepet kapok. Hazai és nemzetközi minősítő fesztiválon és versenyen is jó eredménnyel vettünk részt effajta megmérettetésben több csapattal is.
Jelenleg a Kőrösi Csoma Sándor Program résztvevőjeként vagyok az Amerikai Egyesült Államokban San Francisco-ban az Eszterlánc Népi Együttesnél, de a környékbeli cserkész szervezetnél is vannak feladataim.
Szabadidőmben autodidakta festőként nagyon elkötelezetten tevékenykedem. Több kiállításon túl vagyok már köztük Bécs, Budapest (7), Eger, Torockó, Kiscsősz, Kisújszállás stb.
Nem félek kimondani a tanítványaim előtt, hogy ne féljenek újat alkotni, de tiszteljék meg a múltat és figyeljenek a harmóniákra. Ahhoz, hogy valódi értéket tudjunk átadni akár gyerekeknek akár felnőtteknek jól kell ismerjük a tiszta forrást, mely útmutatóként szolgál.
Kisújszálláson léptem meg az első tánclépéseimet, melyek meghatározó lépések voltak az életemben, hiszen azóta is ezek töltik ki a mindennapjaimat. Gyermekkoromban a játék, a közösségi élmény, a mozgás, az ének, a mese, a zene, később a párválasztás, a hit, hitvallás, a hivatás és a nemzeti öntudatom voltak azok a tényezők, amelyek meghatározták, hogy ezt a pályát válasszam. Meggyőződésem, ha az ember nincs tisztában saját kultúrájával, hagyományaival, igazán nem lelhet soha magára. Aki mindezt megleli és megtapasztalja, stabil önbecsüléssel egészséges önbizalommal élheti életét, nem mellesleg olyan közösségek tagjává válhat, mely élete végéig biztonságot, otthont adhat itthon és a világ bármelyik pontján. Fontos a hely, de fontosabb miként és kivel vagyunk ott!
