Bár Nagy-Britanniában születtem, egyéves koromban szüleim – honvágyuknak engedve – hazaköltöztek édesanyám szülővárosába, Balmazújvárosba. Édesapám néptánc pedagógus, édesanyám fazekas, így szüleim már gyermekkorom óta impulzívan hatottak rám a népzene és a hagyományok megéléséhez vezető úton. Hét évesen a városi Kishimes néptánccsoportban kezdtem el szüleim kezét elengedve néptáncot tanulni. Ezzel egyidejűleg megkezdtem népzenei tanulmányaimat is először citerával, később hegedűvel. Az általános iskola elvégzése után a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában népi hegedű szakon folytattam tanulmányaimat. Ebben az iskolában sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyek segítettek a népzenével kapcsolatos ismereteim elmélyítésében és abban, hogy a szakma fortélyait megfelelő módon elsajátítsam.

Középiskolai éveim alatt számos népzenei táborban vettem részt a határon innen és túl, ennek köszönhetően neves oktatókkal és mesterekkel ismerkedhettem meg. Rőmer Ottó, Dezsőházi Tamás és Szabó Soma inspirálóan hatottak rám, és az iskolai életen kívüli kulturális programok szervezésébe a művészeti iskola növendékeit is bevonták. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy a népzene mellett a programok szervezéséhez is van affinitásom. Így a sikeres érettségi vizsgát követően felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakára, ahol elsőéves hallgatóként, fővárosunknak köszönhetően, kinyílt előttem a világ.

A Kőrösi Csoma Sándor Program lehetőséget ad arra, hogy a külföldön élő magyarok, ha rövid időre is, de kapcsolatot létesítsenek a magyarországi kultúrával és ősi hagyományainkkal. Fiatal korom ellenére a magyarságtudat végigkísérte az életemet, és a mai napig is feladatomnak tartom, hogy megszerzett és megélt tapasztalataimat továbbadhassam. Fontos számomra az állandó kihívás és a helytállás, amellyel egy csapat lelkes tagjaként az együttműködést ösztönzöm.