A táborparancsnokot idén Móra Ferenc "A didergő király" című novellája ihlette, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek arra, hogy mennyire fontos szeretettel fordulni egymáshoz és adni, nem várva semmit cserébe. Úgy tűnt, hogy az időjárás is részt vesz a történet alakításában, hisz jég borított a faágakat és a földet, ahogy a király szívét a történetben.
A szokásoktól eltérően idén nem a térdig érő hó volt a napi kihívás, hanem a jeges utakon való korcsolyázás egyik épülettől a másikig. Ennek ellenére nem maradt el a szánkózás sem, amelyet egy méta és számháború követett, hogy megerősítse a csapatszellemet. Csakugyan sor került a terepjáró túrára is, amelyet a cserkészek őrsönként tették meg az erdőben, csupán egy iránytű használatával, felfedezve a kanyargó utak és a téli erdő titkait. Az idő nagy részét a természetben töltötték, annak ellenére, hogy a csípős hideg elég hamar meglátszott az arcokon, mégis olyan jó volt azt tapasztalni, hogy a friss levegő, a nap melege és a fák védő sorai mennyire hívnak magukhoz és milyen mély kapcsolatot teremtenek az ember és a természet között. Természetesen a kiscserkészek, akik egy napra jöttek, rengeteg kreatívabbnál kreatív programokon vehettek részt, és a nagyokkal együtt tölthettek egy kis időt. Az aktív programok után annál jobban esett az amúgy is ínycsiklandó ebéd és vacsora. Palacsintától, rántottától kezdve egészen a fenséges levesekig, mindenféle finomságokkal kényeztették a társaságot a szakácsok, akik rengeteg munkát fektettek bele a táborba, ahogy az összes vezető is, aki részt vett a szervezésben.
Mindkét éjszakát egy hangulatos gyertyás tábortűzzel zárták, ahol megjelent a kislány, akinek végül sikerült felmelegítenie a király megfagyott szívét. Az utolsó tábortűz végén mindenki kapott a leányzótól egy kisebb meglepetést is, amely még sokáig, lógva a nyakkendőn, emlékezteti fog mindenkit arra, hogy mennyire fontos az egymás iránti szeretet és ennek kimutatása.
