Grenoble-ban járt a Mikulás
A Mikulás-kultusz története a keleti egyházak egyik legtiszteltebb szentjéhez, Szent Miklós nevéhez fűződik. Életéről több legenda ismert, ezekből a történetekből alakult ki a Mikulás személye, a szegények pártfogójaként, önzetlen és nagylelkű segítőként. A korán árván maradt Miklós püspök mindig az élet teljességét kereste, nemcsak maga, de mások számára is, ezért lett a szegények, elesettek és árvák vígasza. Csodatevései nem a természet törvényeinek felfüggesztését jelentették, hanem végtelen szeretetéből áradó önfeláldozását.
A mai társadalomban elterjedt gondolat, hogy a Mikulás Lappföldön él, roskadásig megrakott szánkóját rénszarvasok húzzák, bordó ruhájától és sűrű, hófehér szakállától egyedi, de mégis mindenki számára egyértelműen felismerhető. Az ünnepek menthetetlenül elanyagiasodtak. Manapság az advent nem egy felkészítő, megtisztulási folyamat a lelkünknek, hanem egy görcsös kapkodás, ajándékok utáni rohangálás. A legtöbb forrás szerint Szent Miklós mindezzel a mentalitással szöges ellentétben élte az életét és az ajándékozás öröme mindenfajta fölösleges külsőség nélkül történt, hálakényszertől mentesen.
A Mikulás estje a franciaországi magyar közösség számára kiemelkedő évzáró, mivel Franciaországban nincs hasonló, karácsony ünnepét megelőző esemény. A mikulásprogramot megelőző gyerekfoglalkozáson a megtisztulás örömére a bennünk rejlő csend és az egymás iránti odafigyelés tiszteletére fektettünk hangsúlyt. Az elhangzó énekek és versikék mind-mind a szeretet ünnepére való hangolódásra épültek. Lehetőségünk volt egy közös mézespogácsa sütésre is, ahol a szülők és gyerekek egyaránt formálhatták pogácsáikat. A Mikulás napi program kézműves foglalkozással kezdődött. A gyerekeket arra ösztönöztük, hogy saját kézzel és kreativitással próbálkozzanak ajándékokat, díszeket készíteni. Olyan programokkal, játékokkal készültünk, ami egyaránt élmény és érték mindenki számára. A közös játék öröme szülőnek és gyermekének lehetőséget nyújtott a közös kaland megéléséhez, egymás odafigyeléséhez. Az esemény izgalmas színfoltja mégis a már izgatottan várt Mikulás jelenléte volt, akinek minden gyerekre személyesen gondja volt, az ajándék nem csak a helyszínen kicsomagolható doboz volt, hanem egy olyan tartalom, amit a résztvevők bármikor bárhová magukkal vihetnek, bármerre is sodorja őket az élet.
Legyen az advent a megnyugvás időszaka, hogy időt szánunk egymásra, hogy az adventi koszorún gyújtott gyertya lángja ne csak az ünnep közeledtével melegítsen bennünket, hanem mások számára is mécses legyen a hideg télben. Ünnepünket járja át a szeretet és a bejgli illata.
Legyen a készülődésünk meghitt! Áldott ünnepet!
