Devictus vincit – legyőzetve győz
Október 23-dika nemcsak magyar nemzeti ünnep; az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, hanem Mindszenty József hercegprímás 1971-es Bécsbe érkezésének dátuma is. Idén az emlékünnepség a Collegium Pázmáneumban zajlott, ahol Mindszenty 1975-ben bekövetkezett haláláig élt.
Az este szentmisével kezdődött. A szentmisét Varga János atya, a Collegium Pázmáneum rektora, valamint Vencser László atya, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója mutatta be. (A megemlékezés első részéről, a szentmiséről Gál Anna Gertrúd „Szentmisével kezdődött az ’56-os bécsi megemlékezés” című beszámolójában olvashatnak.)
A misét követően a megemlékezés a Pázmáneum előtt, az épület homlokzatán lévő márványtáblánál, a koszorúzással folytatódott. Mag. Hollós József köszöntötte az egybegyűlteket, dr. Nagy Andort, Magyarország rendkívüli meghatalmazott bécsi nagykövetét, Csibi Krisztinát, a Magyarság Háza igazgatóját, Wurst Erzsébetet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka Club elnökét, Dr. Deák Ernőt, történészt, a Bécsi Napló főszerkesztőjét, Schmuck Andrást, az Európa Club elnökét.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója ünnepi beszédjében két dátumot emelt ki Mindszenty József életéből. Az egyik 1956. november 3-a, amikor Mindszenty József rádiószózatot intézett a magyar nemzethez. "Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom: nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönzésem előtt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt. Azt sem mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem; vagyis kertelés nélkül mondtam azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, amikor közvetlenül, személyesen, tehát nem magnetofon-hangfelvétel útján szólok az egész világhoz és a magyar nemzethez. Rendkívül súlyos helyzetünkről külföldi és belföldi viszonylatban kell szétnéznünk. Oly távlatból kívánok megállapításokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunkhoz viszont oly közel hajolva, hogy mondanivalómnak meglegyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. [...] Természetszerű okoknál fogva: fizikai életfeltételeik szerint is mindjobban egymásra utaltak a népek. Mi magyarok, az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátsággal mindegyikkel. Sőt még további tájak felé emelve szemünket: mi, a kis nemzet, barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas orosz birodalommal egyaránt. Jószomszédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal. Ausztriát pedig ebben a tekinteten úgy kell megemlítenem, hogy mostani vajúdásunk kapcsán tanúsított testvéri magatartását máris minden magyar a szívébe zárta.”
A másik dátum 1971. október 23-a. Ezen a napon Mindszenty József a Vatikánban ébredt, együtt misézett VI. Pál pápával, akitől ezután egy bíborosi köpenyt kapott, amit az egyházfő azzal adott át, hogy „védje majd őt a hűvös Bécs városában”. Aztán Mindszenty József útnak indult, és este már itt, az osztrák fővárosban tért aludni. Az elkövetkező években fáradhatatlanul látogatta az emigráció magyarságát világszerte. A Pázmáneum volt lelkipásztori útjainak központja, és sokakat fogadott itt bécsi tartózkodása idején. Csibi Krisztina beszédét azzal idei keltezésű hírrel zárta, ami a jövőbe, a végtelenbe mutat. "Ferenc pápa februárban, engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József hősies erényeinek elismerését. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a hír kapcsán egyebek mellet a következőket mondta: „nagyszerű lenne, ha a [2020-as budapesti] Eucharisztikus Kongresszust boldoggá avatás is kísérhetné”.
Ezután Csadi Zoltán, színész, rendező Tűz Tamás: Mindszenty hazatér című versével emlékezett, emlékeztetett Mindszenty József, esztergomi érsekre.
Az emléktáblánál elhelyezett koszorú jelképezi a megemlékezés közös szándékát és a tiszteletet Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek előtt. Koszorút helyezett el Csibi Krisztina igazgató, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Társaság nevében Varga János rektor, a Kaláka-Club elnöke Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége nevében Mag. Hollós József, végezetül a Collegium Pázmáneum nevében Geiszelhardt Sára és Ripka János helyzete el a megemlékezés virágait. A koszorúzás a magyar himnusz eléneklésével zárult.
A megemlékezés ünnepi műsorral folytatódott.
Csadi Zoltán színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgató-helyettese előadásában a jelenlévők meghallgathatták Reményik Sándor: Templom és iskola, Hajtman Béla: Viszonyrendszer, Faludy György: Honvágy és Sajó Sándor: Magyarnak lenni című versét.
Völner Eszter, a Kőrösi Csoma Sándor Program korábbi ösztöndíjasa, aki a 2018-2019 programévben már számos alkalommal elvarázsolta hangjával az ausztriai magyar közösséget a népzene és a világzene különböző műveit énekelve ezen az estén „Csillagoknak teremtője” népének, Bartók Béka gyűjtéséből „Elindultam szép hazámból” magyar népdal és „Térj meg már bujdosásidból" történeti énekkel idézte meg a múltat.
Ablonczy Bertalan és Ripka János, a Bécsi Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatói Johann Christian Bach: Csellóverseny II. tételét adták elő csellón és zongorán.
A megemlékezés fogadással zárult, ahol a jelenlévők egymás között beszélgetéssel idézték fel a múltat, személyes emlékeiket az 1956-os forradalom és szabadságharcról, Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsekről.
A fényképeket Czyzyk László készítette.
