A magyar Országgyűlés a 2019-es évet II. Rákóczi Ferenc emlékévnek nyilvánította a szabadságharc vezetőjének Gyulafehérvárott erdélyi fejedelemmé választása 315. évfordulója alkalmából, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnökének kezdeményezésére.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Rákóczi–emlékév kapcsán Kárpát-medence szerte tizenegy helyszínen mutatja be a Tenkes kapitánya című előadást, Bécs a hetedik helyszín volt.
A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Köszöntötte a bécsi, a Burgenlandból érkezett vendégek mellett a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség küldöttségét, a felvidéki diákokat, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanárait és tanulóit, a győri Széchenyi István Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógus karának dékánját, kollégáit és a hallgatókat.
Beszédjében kiemelte, hogy a Tenkes kapitánya egy olyan kor emlékét idézi fel, amely a magyar történelem sok más epizódjához hasonlóan nem az eredményétől vált dicsőségessé, hanem attól, hogy igaz ügyért folyt. A magyarságot láthatatlan kötelék fűzi össze; vannak ugyanis olyan mondatok, versek és dallamok, amelyek „lélekben együtt találnak minket”; ilyen a Rákóczi-nóta vagy A Tenkes kapitányának története. Hozzátette: a történelmi filmeknek, a zenés, táncos daraboknak a legfontosabb célja a hazafias nevelés és a gyermekek nemzeti identitásának megerősítése.
A Tenkes kapitánya című történelmi kalandfilm, mely 1964-ben készült fekete-fehér kópiára, meghatározó szerepet töltött be a magyar televíziózás történetében. A film több nemzedéken át hatott az ifjúságra, élményvilága játékosan formálta a történelem iránti érdeklődésüket, felkeltve bennük múltunk, a kuruc kultúra megismerésének igényét. A történet a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik, a Siklós környékén folyó kuruc-labanc küzdelmeket idézi meg. A főszereplő Eke Máté katonája ugyan költött személy, de számos jobbágykatonából lett kuruc tiszt történelmi alakját ötvözi egybe. A történet meseszerűen, sok humorral mutatja be azokat a kuruc hősöket, akik ravaszsággal, magyaros virtussal túljártak a labancok eszén.
Megőrizve a film legjelentősebb, legszórakoztatóbb epizódjait, a táncegyüttes megidézte a kuruc kor legendás személyeit, néptáncos kincsünk segítségével felidézte nemzetünk történelmének e korszakát, teljesebb képet nyújtva a kor nevezetes és névtelen hőseiről.
Örsi Ferenc forgatókönyve nyomán színpadra írta: Zs. Vincze Zsuzsa
Dalszövegek: Turczi István
Zene: Sebő Ferenc
Rendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán
Az előadás egyszerre szólt a hallhatóságnak és a hallgatóságról, a magyar táncról, zenéről, mondavilágról. A bemutató nézői szívesen azonosultak a szereplőkkel, a beleélés lélektanának köszönhetően hősök lehettek, kurucként pedig átjárta szívüket a vezérlő fejedelem jelmondata:- „Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten”!
Az előadás végén a Magyar Nemzeti Táncegyüttest álló vastapssal ünnepelte a közönség.
A fényképeket Tánczos Zoltán készítette.