A szervezők igencsak izgultak az időjárás miatt, de azon a napon hétágra sütött a nap. A programok az isztambuli magyar iskola magyar óráival kezdődtek, de rendkívüli módon, ugyanis Lackfi János költő látogatott el hozzájuk, költeményeivel, írásaival örvendeztetve meg őket. Nem csak a gyerekek élvezhették előadását, de egy felnőtteknek szóló magyar óra keretében az idősebbek is.
Ez alatt már készült a finom gulyás, ami két Magyarországról beszerzett bográcsban rotyogott. Lackfi János előadásai után többféle program várta az érdeklődőket. Volt kézműves foglalkozás, ahol filcből anyák napjára virágokat lehetett készíteni Sert Zsuzsanna KCSP ösztöndíjas vezetésével. Ezen a napon volt a havonként egyszer megtartott magyar nyelvű mise is, melyet Bulai Anton atya celebrált. A kertben sötétedésig focimeccsek zajlottak a nagyobbakkal, a kisebbek pedig a templom teknőseit kísérgették nagy odafigyeléssel.
A napnak szép, és kissé szomorkás pillanatai is voltak. A közösség egyik lelkes tagját, Karakaya-Walla Helgát köszöntötték születésnapja alkalmából. Szomorúan fogadták Hendrich Balázs főkonzul bejelentését, aki elbúcsúzott az isztambuli magyar közösségtől. Tudják, hogy ezek a búcsúzások mindig eljönnek, de minden egyes alkalommal nehéz, hiszen ilyenkor rengeteg közös emlék jelenik meg lelki szemeik előtt. Magyarországi munkájához sok sikert kívántak!
A magyar közösség ezen a napon kapott tájékoztatást arról is, hogy a Dr. Erdal Şalıkoğlu által vezetett Isztambuli Magyar Kulturális és Baráti Társaság a 2018-19-es évre, a programjaik megszervezésére 2 millió forintot nyert el azon a pályázaton, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. írt ki. A programokat, és a pályázatot Sert Zsuzsanna készítette elő mentora, Orosházi Bernadett segítségével.
Május 18-i magyar iskolai foglalkozáson egy hosszú, de annál szebb alkotói folyamat végére értek. Az isztambuli magyar iskolának az Isztambuli Magyar Intézet ad otthont immár ötödik éve. A közösségi tér egyik fala évek óta üres volt, többször meg is jegyezték, hogy kéne vele valamit kezdeni. Ekkor jött a gondolat, hogy felkérjék Tóth Lea, Isztambulban élő képzőművészt, hogy díszítse ki a falat valamilyen „magyaros” témában. Februárban aztán, amikor a terveit megmutatta, mindenki ámulattal csodálta. Terveiben az is szerepelt, hogy valamilyen módon a gyerekek is nyomukat hagyják az alkotásban. A falfestmény témája a magyar mondakörből ismert életfa, és a csodaszarvas volt, melyet a magyar népművészetből ismert szimbolikus elemek közé illesztett, illetve a falusi miliő is megjelent. Az áprilisban befejezett munkáját a május 18-i iskolai napon fejezték be a gyerekek. A magyar órákat követően a kép alatt kihagyott fehér sávot díszítették ki saját alkotásaikkal, illetve kézlenyomatukkal. Ezen a napon köszöntötték születésnapja alkalmából az iskola egyik szervezőjét, Kalfa Annát is.
A májusi programok az Isztambuli Magyar Főkonzulátus, az Isztambuli Magyar Intézet, és a Magyar Kormány támogatásával valósultak meg.
