„Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!”
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, aki egyben a kiállítás védnöke is, így fogalmazott az ötvenöt kortárs művész által alkotott Boldogasszony ábrázolások, valamint a kiállítás üzenethordozó és közvetítő szerepéről: „A Kárpát-medence és a diaszpóra ötvenöt kiemelkedő művésze különféle oldalról világítja meg a Boldogasszony, azaz Szűz Mária és a magyarság kitüntetett tiszteletnek örvendő kapcsolatát. Jelen vándorkiállítás-sorozat célja a nemzet megmaradásának zálogát jelentő keresztény hit és nemzeti értékrend, a Boldogasszony kép újrafogalmazása és beágyazása a közösségek mindennapi életébe. A magyar összetartozást jelképező Mária-kultusz tudatosításával a nemzet határokon átívelő újraegyesítését kívánjuk szolgálni. Ezen lelki dimenzió megteremtésének és szükségességének leglátványosabb mai példája az 1400 km-es Mária út, amely a magyarság legnagyobb Mária-kultuszhelyét, Csíksomlyót összeköti a hasonló Mariazellel, ahová megnyugodni, kiengesztelődni, erőt gyűjteni, imádkozni, énekelni és búcsút nyerni érkeznek Mária hívei. Mária összekötő kapocs emberek és népek, országok között és határok fölött. A Boldogasszony kiállítás buzdít, hogy bátran merjünk a keresztény értékek útjára lépni, és másokat is meghívni a közös zarándokútra.”
A kiállításmegnyitón beszédet mondott dr. Perényi János, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott bécsi nagykövete, Varga János a Collegium Pázmáneum rektora, valamint Tóth Norbert a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.
A következőkben idézek beszédeiknek központi üzenetéből, valamit abból, hogy miként reflektáltak a vándorkiállítás fontosságára, lényegi üzentére.
Dr. Perényi János nagykövet beszédében kihangsúlyozta, hogy a Nyugat – megfeledkezve keresztény gyökereiről – hagyományait igyekszik elfelejteni. Mindezek fényében a nagykövet úr fontosnak tartja a Boldogasszony kiállítás üzenetét, amely Szent István király örökségére és Szűz Máriára, Nagyboldogasszony iránti tiszteletünkre emlékeztet, amely végigkísérte magyar történelmünket egészen napjainkig.
A legtöbb ünnepe Máriának van és a legtöbb ábrázolás is őt jeleníti meg – hívta fel a figyelmet beszédében Varga János rektor. A leggyakoribb ábrázolások: Az angyali üdvözlet, ahol Gábriel arkangyal hírül adja Máriának, hogy tőle születik majd Jézus; Mária a kis Jézussal; Mária és Erzsébet találkozása; Mária, József és Jézus: a Szent Család, és lehetne sorolni a ritkább ábrázolásokat: Mária és József eljegyzése (sposalitio); a várandós Mária (Madonna incinta); Mária elszenderedése (addormentatio).
„Jó nézni ezeket az alkotások, mert béke és főleg szeretet árad belőlük. A Szentírásból tudjuk, hogy mindenek közül „legnagyobb a szeretet” (1 Kor 13,13). A szeretet mindig személyes kapcsolat és ahol a viszonzott szeretet van jelen, ott meg is sokszorozódik a szeretet. Mária és József, Mária és Jézus, Mária és Erzsébet, Mária és Isten, az alkotók és Mária, a nézők és Mária. A szeretet sokszorozódás és tovább sokszorozódás folyamatának részesei vagyunk. Miközben hozzátenni semmit nem tudunk, mégis növekszik ez a szeretet. Isten tehát minden teremtmény Atyja, Mária pedig az újjáteremtett világnak Anyja. Isten Atyja minden megalkotásnak, Mária pedig Anyja minden helyreállításnak” – emlékeztetett a rektor. Beszédének záró akkordjaként egy Kájoni János által gyűjtött adventi népi Mária éneket énekeltek el a Cantionale Catholicum énekgyűjteményéből.
A kiállítás megnyitására az alkotók elkészítették a műveiket és ezzel létrehozták azt a csodát, melyet természete szerint minden ember magában hordoz, de csak keveseknek adatik meg, hogy megteremtse a kapcsolatot ég és föld, természet és Teremtő között – fogalmazott beszédében Tóth Norbert, a kiállítás kurátora. Kitért arra is, hogy az alkotók különbözőségükben ragadták meg a Boldogasszony ábrázolásának lehetőségeit. Mindezek fényében olyan alkotások láttak napvilágot, melyek kifejezik a szakrális alkotás megszületését, melyek öröktől fogva a világ rendező elvét hordozzák, melyek teremteni képesek, az életet serkentik, őrzik, éltetik, és mindezen keresztül képesek létrehozni a kultúrát.
A kiállításmegnyitón a diaszpórában élő magyar közösségek tagjai is részt vettek. A beszédek elhangzása után mindenki megtekinthette a saját hitvilágához is közelálló alkotások gazdag tárházát. Köszönjük, hogy a kiállítás egy újabb lehetőséget teremt az összmagyarság egységének munkálásában. A kiállítás 2018. január 15-ig megtekinthető a Collegium Hungaricumban.
Fotó: Zana Diána, Király Edina
