Grenoble-ban, az Alpok francia fővárosában „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van", de hó csak ritkán - azért a közeli sípályákra kell menni. Így hát csak a dalokban elevenedett meg a havas táj, és a Mikulás hó subája, jégből készült cipője. A programot ráhangoló közös énekléssel kezdtük, felelevenítettük az ismert dalokat, hogy mikor majd megérkezik a várva várt Mikulás, teli tüdőből fújhassuk mind. Segítségünkre volt tárogató-játékával Reményi György, a grenoble-i magyar egyesület elnöke, aki másodállásban krampusz is volt aznap.
A szülők lelkesen sürögtek a gyerkekek körül, akik karácsonyi képeslapokat készítettek várakozás közben. A kreativitásuk nem ismert határt! Eközben a szülők a gazdagon megrakott büféasztal körül élvezték a hangulatot és szemlélték, milyen átéléssel készül egy-egy képeslap. Aztán mikor betoppant a Mikulás, előadtuk legjobb tudományunkat, a neki szánt énekeket és cserébe minden gyerek szép könyvből és édességből álló csomagot kapott. Külön dícséret illeti a Mikulást pedagógiai érzéke miatt: minden gyerekhez szólt néhány szót (a szülőktől előzetesen kapott háttérinfo alapján), milyen jó, hogy megeszi a zöldégeket, csak jövőre is legyen ilyen ügyes, vagy hogy bizony-bizony azt hallotta, nem mindig bánik szépen a testvérkéjével adott kisgyerek. Ilyenkor megszeppenve, ajándékot magához szorítva sietett vissza mindenki a szüleihez…„Dehát honnan tudja?!" Elbúcsúztatva a Mikulást, megköszönve a sok szép csomagot, eltüntettük a büféasztal finomságait és hogy ledolgozzuk a sok süteményt, egy hirtelen ötlettől vezérelve táncra perdültünk. Volt néhány francia család is a díszes társaságban, nekik különösen nagy émény volt a magyar néptáncelemek elsajátítása. Szülők és gyerekek, együtt ropták fáradhatatlanul. Mikor a maradék édesség is elfogyott, útjára indult a sok apróság, csillogó szemekkel, teli kezecskékkek. Vitték a Mikulástól kapott ajándékot, a saját készítésű késelapot és a szép emlékekeket!
Lyonban is rendkívüli népszerűségnek örvendett a Mikulás, akiről itt elárulhatjuk, hogy megszemélyesítője a lyoni magyar egyesület elnöke, Gábor Áron volt. Viszont, míg el nem jött közénk rengő szakállával, jókedvével, kézműveskedtünk kicsit. Gyerekbarát forralt bor fűszerkeveréket készítettünk, ki-ki ízlés szerint pakolhatott a zacskóba kockacukrot, fahéjrudat, szegfűszeget, szemes borsot és szárított narancshéjat. Kis masnival átkötve jól mutatott az illatos csomag, aminek tartalmát otthon almalébe, szőlőlébe belefőzve kellemes téli italt kaphatnak a gyerekek. Hogy valós érkezése előtt is láthassuk, csillogó piros papírból hajtogattunk Mikulást.
Ahogy számítani lehetett rá, mindkét foglalkozásnál jónéhány szülő is ugyanolyan beleéléssel keverte a fűszereket vagy hajtogatta a piros papírt, mint bármelyik gyerek. És hogy ne valljunk szégyent a Mikulás köszöntésekor, közösen elénekeltük a dalokat, amikkel készültünk, természetesen pont eközben toppant be fentebb említett személy. A segítői, ifjabb Gábor Áron, és a gyermekfoglalkozások szervezője, Egyed Előd egy jól megrakott „szánon" gurították be az előre elkészített, névre szóló csomagokat, teli almával, naranccsal, dióval, mogyoróval és szaloncukorral, és persze egy-egy könyvvel vagy apróbb játékkal. Ezeket nagyrészt a szülők adományozták az egyesületnek, amiket már csak újra kellet osztani - micsoda jó alkalom a játékok, könyvek cseréjére! Mikor a fűszerek és a hajtogatni való papír is mind egy szálig elfogyott, közösen meguzsonnáztunk, hogy nehogy üres hassal térjünk haza. Kalács, naracs, meleg tea várt mindenkit a terített asztalon.
Azt hiszem, a gyerekeknek, de legalább annyira a szüleiknek, és talán még magának a Mikulásnak is nagy élmény egy-egy ilyen együttlét, az énekléssel, finom illatokkal. Meghitt és szép hangulatban várhatjuk a karácsonyt!
