Az elnöknőtől még kiutazásom előtt megtudtam, hogy az Egyesületek Ünnepségén a magyar sátor képviselete lesz a feladatom.
A szeptember 11-én megrendezett egész napos ünnepségnek a Nizzától körülbelül 20 kilométerre fekvő bájos valbonne-i főtér adott otthont, amelyen közel 45 egyesület képviseltette magát – köztük a magyar is.
A Cote d’Azur-i Francia-Magyar Egyesület már hatodik éve vett részt a rendezvényen, amely korábban Fete Internationale (Egyesületek Nemzetközi Ünnepe) néven volt ismert, idén viszont már FestinAsso-ként várta a látogatókat. A magyar egyesület elsősorban a gasztronómián keresztül próbálja bemutatni Magyarországot, és standjához csábítani a látogatókat.
Az ünnepség előtti szombati napot közel tízórás sütés-főzés előzött meg. Az elnöknővel ketten közel ötven adag gulyást, nyolc tepsi pogácsát, és három rúd mákos kalácsot készítettünk. Másnap az asztalunkon – sok egyéb mellett –felbukkantak a francia földön nem kapható hazai kincsek: a pirospaprika, tarhonya, mák, gulyáskrém és az előző nap elkészített finomságok.
A fesztiválon az egyesület legfőbb célja, hogy Magyarországot és a szülőföldhöz kapcsolódó tevékenységét népszerűsítse, valamint az éves működéséhez pénzt gyűjtsön. Az eladott gulyásból és különböző termékekből befolyt pénzből a működése során felmerülő költségeket fedezi.
Vasárnap az egyesületek tizenegy órától váltották egymást a színpadon és a fesztivál téren. Végig barátságos, családias hangulat lengte körül a rendezvényt. A kedves kavalkádból zene és ének szűrődött ki. Volt, ahol ropták a táncot, vagy éppen különböző sportágakat, játékokat próbálhattak ki. Örömteli és felemelő érzés volt ott állni viseletben, és népdalokat énekelni. A nap további részében a piros-fehér-zöld színekkel díszített asztalnál mutattam be a nemezelés és a körmönfonás fortélyait az érdeklődőknek.
A kávé- és ebédszünetben volt alkalmam megismerkedni pár lelkes egyesületi taggal. Továbbá alkalmam nyílt hosszabb-rövidebb beszélgetésre a Nizza és környékén élő, vagy családi, baráti látogatóba érkező magyarral. Egész nap jókedvű népes társaság vette körül a standunkat.
A nap végére előkerültek a borospoharak is. Először a jól bevált mákos kalács és gulyás receptekről csevegtünk, majd érdekesebbnél érdekesebb élettörténetek bontakoztak ki előttem. Volt köztük néhány megdöbbentő, szívfacsaró és rengeteg örömteli pillanat is. „Mintha Magyarországon lennénk!” – jegyezte meg halkan a mellettem ülő egyesületi tag édesapja, aki családi látogatásra érkezett. Valóban úgy tűnt, hogy ezen a napon sikerült egy szelet Magyarországot csempésznünk a kis valbonne-i térre.
