Egy szentesi asztaltól a brisbane-i húsvéti táborig – kézzel készült ördöglakatok, amelyek nem ismernek határokat
Amikor a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként Brisbane-be készültem, tudtam, hogy szeretnék valami különlegeset is magammal vinni: valami olyat, ami közel áll a szívemhez és a gyerekek is örülnének neki.
Míg Magyarországon készülődtem, Szentesen töltöttem az időm egy részét, ahol hospitáltam egy általános iskolában, hogy pedagógiai tapasztalataimat bővítsem az brisbane-i iskolai teendők kapcsán.
Szentes gyönyörű város, ugyanakkor nincsenek hatalmas üzletek, plázák, ahonnan beszerezhettem volna valamilyen apróságot, amit kivihetek magammal Brisbanebe. Ezért körbekérdetem az ismerősöknél: mit vihetnék magammal, ami nemcsak szép emlék, hanem értéket is közvetít, és amit persze az ausztrál határon is könnyedén átvihetek - így étel és édesség ki van zárva.
Ekkor ajánlották figyelmembe egy idős bácsit, aki saját kezűleg készít fajátékokat. Rögtön felcsillant a szemem. Sikerült is találkozót egyeztetnem vele, és amikor beléptem az otthonába, már az étkezőasztalon várt a látvány: egy gyönyörű csipketerítőre helyezve sorakoztak a bácsi kézzel faragott ördöglakatjai. Minden egyes darabban ott volt a szívéből fakadó gondosság és szeretet. Volt közöttük egyszerűbb és egészen bonyolult is, egyedi példányok és sorozatok.
A bácsi lelkesen mesélt minden játékról, és egyenként megmutatta, hogyan kell megoldani őket. Némelyik annyira bonyolult volt, hogy videóra kellett vennem a megoldását, nehogy később én is elakadjak vele.
Végül öt különböző ördöglakatot választottam ki úgy, hogy minden korosztály számára legyen köztük kihívás és sikerélmény.
Így keltek útra ezek a kézzel készült magyar játékok egészen Ausztráliáig, a brisbane-i magyar közösséghez.
A Marsdeni Magyar Házban megrendezett húsvéti táborban, fel is használtam ezeket az ördöglakatokat a foglalkozásokon. Már az első pillanatban hatalmas sikert arattak! A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki kíváncsian próbálkozott a megoldással. Volt, aki gyorsan ráérzett a technikára, mások küzdöttek vele – de a lényeg nem a versengés, hanem az együtt gondolkodás, a kitartás és a közös öröm volt. A játékok ráadásul a kézügyességet és a logikai készségeket is fejlesztették.
Mindig csak annyi segítséget adtam, amennyi tovább lendítette őket, de a teljes megoldást sosem árultam el – hadd legyen saját felfedezésük öröme!
Ezek az apróságok teszik különlegessé a programot, hiszen egy olyan csekélység, mint egy ördöglakat is nagy hatással lehet a gyerekekre Brisbaneben, és a készítőjére is Szentesen.
