„Énekeljünk és lelkesedjünk együtt”
Tavaly nyáron vette át az alapító Kovács Katalintól a tízéves Hágai Magyar Énekkar művészeti vezetését. A zenészcsaládból származó Bornai Szilveszter először a legutóbbi adventi koncerten lépett a közönség elé új szerepkörében, és a jövőben is a közös éneklés örömének megteremtését tartja legfontosabb feladatának.
– Mikor döntötted el, hogy zenész leszel?
– Ez már a születésem előtt eldőlt. Amikor az édesanyám velem volt várandós, Bach Máté-passiójának a főpróbáján énekelt, de magára a koncertre már nem tudott elmenni, mert túlságosan mozgolódtam. Nekem már akkor nagyon tetszett az a zene, és a mai napig a kedvencem a Máté-passió. Édesapám úgy gondolta, belőlem is muzsikust nevel, és ennek érdekében mindent meg is tett. Szerencsére ez nekem sem volt ellenemre.
– Milyen hangszerrel indult a pályafutásod?
– Az ütős hangszerek már óvodáskorom óta vonzottak, hozzátartozott a gyermekkoromhoz a párnák püfölése. A zenei általánosban én is furulyáztam a többiekkel együtt, közben elkezdtem zongorázni és harsonázni is, amivel fel is vettek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Szolfézst, zeneelméletet, énekkarvezetést is főtanszakon végeztem. Megtanultam tangóharmonikán is játszani a Kolibri Színházban, ahol zenészként több, mint húsz évet töltöttem el.
– Hogyan kerültetek Hollandiába?
Régóta foglalkoztatott már az a gondolat, hogy megismerjek más országokat, felfedezzek más kultúrákat, megismerjek új embereket és ne csak egy munkahelyem legyen egész életemben. Most félállásban adminisztratív feladatokat végzek, emellett színházakban dolgozom, zenélek, énekelek, zongoratanítást, egyéb hangszerek és zeneelmélet oktatását is vállalom. Több mint három éve, hogy kiköltöztünk a feleségemmel. Kemény döntés volt, de nem bántuk meg, nagyon sok új élménnyel gazdagodtunk.
– Hogyan ismerkedtél meg a Hágai Magyar Énekkarral, amelynek nemrégiben a művészeti vezetője lettél?
– Miután megérkeztünk Hollandiába, kezdetben Amszterdam közelében laktunk. Mivel kíváncsi voltam rá, milyen zenei élet folyik ott, sokfelé eljártunk hangversenyekre, illetve kerestük a kapcsolatot a magyar közösségekkel. Tavaly a feleségem Hágában kapott munkát, és így jutottunk el először a Hágai Magyar Énekkar karácsonyi koncertjére. Nagyon jó volt hallgatni őket, ezért utána megkerestem őket, hogy jöhetek-e közéjük én is énekelni, ők pedig örömmel fogadtak. Nekem eleve szívügyem a kóruséneklés, már a középiskolában is tanultam énekkarvezetést, majd utána a főiskolán is karvezetés szakra jártam. Aztán tavaly nyáron felhívott Kata (kórus alapítója és művészeti vezetője, Kovács Katalin), hogy elköltözik Hágából, át tudnám-e venni tőle ezt a feladatot. Rögtön igent mondtam. Ő nagyszerű munkát végzett itt tíz éven át, boldoggá tesz és megtisztelő számomra, hogy átvehettem a stafétabotot.
– Milyen elképzeléseid vannak, milyen irányba halad tovább az énekkar?
Az első nagy feladatomat a 2024-es adventi koncert előkészítése jelentette, amely egybeesett a kórus fennállásának tízéves jubileumával. Ehhez a korábbról ismerős darabok mellé én is hoztam újakat, és végül úgy állt össze a program, hogy abban a kórus teljesen komfortosan érezte magát. Továbbra is arra koncentrálok, hogy lelkesedjünk és énekeljünk együtt, amennyit csak lehet.
