A bálon köszöntőt mondott a Los Angeles-i konzul, dr. Gróf István, a templom lelkésze, Jakabffy Zsolt, majd a diákok táncával folytatódott a program. Palotást és keringőt tanítottunk be a fiataloknak. Először meglepődtünk a kérésen. Palotás… Magyarországon már kevésbé jellemző, hogy akár szalagavatókon, vagy más eseményen palotást lássunk.
Nem foglalkoztam még ezzel a tánccal, közelebb áll hozzám a néptánc, annak is a legautentikusabb formái. De Amerikában sokféle meglepetés ér a magyar identitással kapcsolatban. Ahogy elkezdtünk foglalkozni a koreográfia készítéssel, felfedeztük, hogy leggyakrabban (sőt, szinte kizárólag) Hunyadi László Erkel Ferenc háromfelvonásos operájának zenéjére táncolják.
A lépések viszonylag egyszerűek, ha az embernek vannak néptáncos alapjai, viszont a számolás, a beosztás igen-igen megbonyolíthatja a koreográfiát, főleg, ha amatőr táncosok is részt vesznek benne. A magyar iskola diákjai szerencsére több éves táncos tapasztalattal rendelkeznek, így gyorsan megtanulták, amit kitaláltunk a számukra.
És ahogy együtt dolgoztunk, elkezdtem értékelni, illetve meglátni a szépet a Palotásban. Erkel Ferenc operájában sok a mélység, erőteljes és tele van magyar motívumokkal, amelyek nem erőltetettek, és finoman kiegészítik egymást. Érezhetően táplálkozik a népi kultúrából, és ahogy a kinti magyar diákok elkezdtek mozogni erre a zenére, megérintett.
A keringő koreografálásban már egyre nagyobb rutinunk van, mindig rácsodálkozok ott is, hogy milyen komollyá, elegánssá tesz valakit a keringő ruha, és ez a fajta mozgás.
Az étkezés mindig fontos egy bálon, természetesen magyar finomságok kerültek felszolgálásra, és a desszert dobos torta volt. Mekkora kincs ez idekint! Nem tudom, mennyire elképzelhető otthon, hogy minden ilyen apróság úgy felértékelődik, és olyan örömöt tud okozni. Itt nincs minden cukrászdában ilyen finomság. Úgyhogy mindenféle cukormázas idealizálás nélkül, a testnek és a léleknek is különlegesen jól esik, ha roppan az égetett cukor a csokoládés krém tetején.
