Mivel több egy lengyelországi 1956-os megemlékezés?
A korábbi években Varsóban elképzelhetetlennek tartották, hogy bármi megtölthetné a Kultúrpalota előtti hatalmas teret, de az 1956-os magyar forradalom hatására olyan mértékű tüntetés szerveződött, hogy "mióta Varsó Varsó, ilyen még nem volt" – idézte a lengyel köztelevízió. Mitrovits Miklós történész szerint a lengyel fiatalok irigykedve tekintettek magyar társaikra, akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szovjetek ellen.
Október 26-án a lengyel rádió véradásra szólított a "magyar testvérekért", amire ezrek válaszoltak: munkások és diákok éjjel-nappal adtak vért, és tonnányi adomány érkezett a lengyel városokban megszervezett gyűjtések nyomán. A támogatás értéke akkori áron 2 millió dollárra rúgott – ez kétszerese volt annak, amit Magyarország a világ más országaiból összesen kapott, és példátlan társadalmi szolidaritást mutatott a világháború utáni Európában.
Egy ilyen mély és jelentős közös történelemmel az október 23-i megemlékezések különös súllyal bírnak. Lengyel barátaink szolidaritásának köszönhetően Magyarország a forradalom után újra talpra állhatott, s kijelenthetjük, hogy akkor már nemcsak szimbolikusan csörgedezik lengyel vér a magyarok ereiben – a szó legvalósabb értelmében is. Ez az ünnep tehát nem csupán történelem: közös szabadságvágyunkat és bátorságunkat testesíti meg.
Krakkóban, lengyel és magyar barátaink körében idéztük fel az '56-os forradalom emlékét. Az esemény része volt a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatói előtt tisztelgés, akik 1956-ban megalapították a Harcoló Magyarokat Támogató Egyetemi Bizottságot, hogy támogassák a magyarok küzdelmét.
Felidéztük azokat a lengyel városokat is, ahol szimpátiatüntetések indultak, továbbá a Jagelló Egyetem magyar szakos hallgatói kétnyelvű előadással rótták le tiszteletüket. Az ünnepség szentmisével zárult a krakkói domonkosoknál, ahol a szabadságharcosokra és az áldozatokra emlékeztünk. Másnap, október 24-én, a lengyel-magyar véradási program keretében látogattunk el a 11. Kislengyelországi Területvédelmi Dandár katonai bázisára. Itt találkoztunk Siudziński ezredessel, aki bemutatta a mobil véradói pontot, ahol már sorban álltak a dandár véradásra jelentkező önkéntesei. Köszönetet mondtunk a "szívből jövő" támogatásért, amely tovább erősíti a két nép közötti vértestvériséget, hiszen a szervezetük a kezdeményezés létrejötte óta lelkes partnerei a programnak.
E két nap különleges és megható eseményei tették nyilvánvalóvá, hogy miért tekinthetünk a lengyelekre mindig szoros barátként. Történelmi és emberi kapcsolataink szilárdak, barátságunk időtálló, és a lengyel nép valóban az egyik legőszintébb szövetségesünk szerte a kontinensen.
