Első találkozás a vancouveri magyar katolikus közösséggel
A szentmise után finom ebéd és szemet gyönyörködtető műsor várta a vendégeket. Elsőre is látszódott, hogy sokan voltak kíváncsiak az eseményre, hiszen a nagyterem teljesen megtelt.
A Forrás Néptánccsoport mellett a Csárdás Gyermek Néptánccsoport is színpadra lépett. Mindkét produkciót hatalmas taps fogadta. A műsor a gyerekek táncával kezdődött. Felemelő érzés volt látni a sok, nyílt tekintetű, lelkes fiatalt és azt az igyekezetet, amivel próbálták a lehető legjobb tudásuk szerint bemutatni a betanult koreográfiát.
Az előadásukból érződött, hogy igazán nagy munka volt. Véleményem szerint büszkék is lehetnek magukra! Az persze igaz, hogy egy-egy helyen nem éppen a megfelelő ütemre ropták a táncot. Az egyik szülő, aki egyben a felnőtt csoport tagja is, kedvesen megjegyezte nekem: „Nem kell tisztelni a zenét annyira, hogy nem lépsz rá!” Ez afféle táncos berkekben ismeretes jópofa mondás, amely engem is megmosolyogtatott. Valójában azonban senkit sem zavartak azok a bizonyos kicsi hibák.
Csodálatra méltó, ahogy ezek a fiatalok, az iskola, különórák, sport és egyéb elfoglaltságaik mellett, milyen lelkesedéssel igyekeznek, népi kultúránk eme hajtását kivirágoztatni. Igazán hiszek abban, hogy a sok munka, a biztos tánctudás és a határozott kiállás végül szép és hasznos gyümölcsöt hoz, amelynek az évek során még bőven lesz ideje beérni.
A felnőttek bemutatója egyben főpróba is volt a 46. Nyugat-Kanadai Magyar Néptánc Fesztiválra való fellépés előtt. A csoport legújabb tánca egy erdélyi, egészen pontosan, egy györgyfalvi tánc volt. Öröm volt nézni minden egyes pillanatát! Főleg azt látni, hogy milyen átéléssel adták elő. A vendégek igen hamar és igen könnyen egy valódi szüreti mulatságban érezhették magukat.
Ez a látogatás igazán különleges élmény volt számomra. A katolikus közösségben sok régi ismerőst láttam. A templombúcsú kiváló alkalomnak bizonyult az újbóli találkozásokra, közös tervek, programötletek felvázolására. Emellett rengeteg új emberrel is volt lehetőségem megismerkedni, olyanokkal, akik a katolikus közösségben meghatározó szerepet játszanak. A jövőben még biztos fogok náluk járni.
