MAGYAR EMLÉKEK NYOMÁBAN HOLLANDIÁBAN 1.
A 17. század második felében nehéz idők jártak a magyar protestánsokra. Az ellenreformáció támadásba lendült, és 1674-ben tömegesen vádoltak meg újhitű lelkészeket és tanítókat felségsértéssel, hazaárulással, és azzal, hogy megsértették a katolikus hitet. A pozsonyi rendkívüli bíróság elé beidézett vádlottak közül végül jó néhányat, akik nem voltak hajlandók megtagadni a hitüket, bebörtönöztek, majd Nápolyba hurcoltak, és ott eladták gályarabnak. Hogy ez milyen súlyos és megalázó büntetés volt, arról Szabó Magda így ír az Ókút című regényében:
„Gyakran keringtem egy oszlop körül, amely a kert egyik sarkában állott, s amely abban különbözött egy normális oszloptól, hogy fémdíszítés volt a tetején, valami vashajó. Láttam, több név van rávésve, eleinte síremléknek gondoltam, bár csodálkoztam rajta, miért temetkeztek többen éppen ide a város közepére. Mikor már tudtam olvasni, megdöbbentem, hogy anyám leánykori neve is ott áll a többi név között. Azt hittem, minden nem élő rokonunk a temetőben fekszik, ugyan hogy került ide ez a családtag, ennyire messze a többiektől?
Megmondták, nem sírt látok, hanem a gályarabok emlékoszlopát, a rokon neve, amelyet felfedeztem, egyik ősömé, mert egyik ősöm az volt, gályarab. További magyarázatra szorultam, mert nem tudtam, mi a gálya, s ebből következőleg azt sem, ugyan mit csinálhat azon egy fogoly. Mikor megértettem, hogy ősöm büntetésül hajópadhoz nyűgözött bokával, rabszolgamunkára ítélve evezett, s nappalát-éjjelét láncra verve töltötte, kétségbeestem… Ölt? Lopott? Mit csinált, hogy ilyen rút vége lett a szerencsétlennek? És tettestársai is lehettek, mert több név van azon az oszlopon, amiről már nyilvánvaló volt, hogy olyasmi lehet, mint a pellengér, valami szégyenfa, kőből.” (Ókút)
Az említett emlékoszlop Debrecenben található, a Nagytemplom mögötti Emlékkertben, és ahogyan az írónő is említi, rajta a Jablonczay név is szerepel. Szabó Magda felmenői között anyai ágon tehát egy gályarabságra ítélt protestáns lelkipásztor is akadt. Az emlékművön pedig olvashatjuk megmentőjük, Michiel de Ruyter holland tengernagy nevét is. Az elhurcolt magyar prédikátorok esete ugyanis nagy felháborodást keltett Európa-szerte, gyűjtést is indítottak a kiszabadításukért.
A foglyokat, akik közül ekkor már csak huszonhat volt életben, végül a holland parlament megbízásából az admirálisnak sikerült kimentenie a nápolyi fogságból 1676. február 11-én. A tengernagy ekkoriban a szicíliai vizeken járt, és a flottája nem sokkal korábban győzte le a franciákat a stromboli csatában. Az emlékezet így őrizte meg híressé vált szavait, amelyekkel a magyar prédikátorokat fogadta: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam"
Ahogyan sok más, évszázados történelmi múltra visszatekintő nyugat-európai templomépület, ma már az amszterdami Újtemplom is liturgikus helyett kulturális helyszínként szolgálja a közösséget. Benne rendszeresen kiállításokat rendeznek, és ilyenkor előfordul, hogy az admirális síremlékét nehezebben találjuk meg. De Amszterdamban találkozhatunk vele másutt is, így például a Rijksmuseumban, ahol az arcképén kívül megnézhetjük a síremlékéhez készült agyagportréját, valamint egy olyan hadihajó modelljét, amilyenről irányította a flottát.
