1973-ban a clevelandi cserkészcsapatokban kimagaslóan sok volt a felelősségteljes és szorgalmas fiatal vezető, akiknek a cserkésztevékenységen felül igényük volt valami plusz elfoglaltságra – ezt ismerte fel két felnőtt vezető (Temesváry Magdi és András), és megalapították a Clevelandi Cserkész Regös Csoportot. A többi már történelem.
A csoport fél évszázada virágzik, ez idő alatt a clevelandi magyar cserkész tizenévesek generációit vonzotta be, és tartja meg azóta is egy erős közösségben. Ennek az összetartozásnak lehetek szemtanúja minden egyes pillanatban, amit ott töltök velük a cserkészházban. Egészen nagy élmény, különösképp hogy olyan mértékben közös a készülés az 50 éves fennállásukra szervezett előadásra, hogy én is színpadra állhatok velük két táncban.
A felkészülési időszak egészen sűrű, gyakorlatilag ahogy landolt a gépem, másnap már kezdtünk is neki a munkának: hetente négyszer vannak két órás próbák, ezeken kívül hetek óta válogatjuk, rendszerezzük a viseleteket, hogy kire mi passzol, kinek mi hiányzik – követve a résztvevők fluktuációját, ugyanis ezen az előadáson nem csak a jelenlegi regösök, hanem az elmúlt 50 évben táncoló alumni tagok is tiszteletüket teszik.
Izgalmas belelátni a táncpróbák felépítésébe: bemelegítés, egy darab eltáncolása, utána pedig a mozdulatok finomítása történik, majd az összerakás; így megy ez hétről-hétre. Mikor a lépések csiszolása zajlik, van hogy negyed óráig 10 centiméteren mozgunk; van, hogy a tánctanár hatszor vagy hétszer kéri ugyanazt a mozzanatot, vagy arra kéri a csapatot, hogy együtt érezzen, lélegezzen.
Közös énekgyakorlás, ruhapróba is része a felkészülésnek, ugyanis számos tájegységet fog felvonultatni az előadás: kisterenyei, kazári, gömöri, rábaközi hogy néhányat említsek az első felvonásból; palatkai, szatmári, moldvai és tardonai a második felvonást gazdagítja (utóbbi kettőben pedig fogok jómagam is táncolni). Otthont mindennek a Lakewood Civic Center auditóriuma ad majd.
Az előadás fő üzenete az együtt végzett munka öröme, és annak közös megünneplése; hát miről szól egy aranylakodalom, ha nem erről? Ezért is viseli az előadás az Aranylakodalom címet, hisz itt is 50 év múltja, történelme, munkájának dicsérete kapja a fő hangsúlyt, ugyanakkor előretekint a következő „ötvenesre”. Adja az Isten, hogy még sokáig működjön ez a közösség ekkora lendülettel és ilyen szeretetben!
