Hithősök a Bibliában
Kik a hősök? – hangzott a kérdés. Majd rövid időn belül a felelet is. Híressé vált személyek, akik életükkel, cselekedetükkel példát állítanak elénk!
Olyan hétköznapi emberekről beszélgettünk, akik helyesen cselekedtek, akik abba az irányba futottak, ahonnan mások elmenekültek. Akik elnyomták a saját félelmeiket és mentek előre az ismeretlenbe, mert Isten indította a szíveiket, lábaikat. Akik a nehéz körülményeik ellenére a hitükbe kapaszkodtak, amikor minden összeesküdött ellenük. Akiknek cselekedeteikből ma is kiragyog a Krisztus. Akiknek alázatosságuk Isten előtt gyümölcsöt termett mások számára is.
Hát nem mindnyájan ezt szeretnénk? Építeni valamit, a saját életünket, mások életét, hogy egy- egy cselekedetünk által jó szájízzel emlékezzenek meg rólunk? Hiszem, hogy ez a vágy minden ember szívében ott van. De igazi hőssé akkor válhat valaki, ha hagyja, hogy az Isten munkálkodjon rajta majd általa.
Kivételes anyós képet mutat be Naomi a Ruth könyvében. Az „anyós” kifejezés a magyar nyelvben igen pejoratív. Gondoljunk csak az anyósnyelv, anyósülés, anyós viccekre. Sokszor láthattunk példát arra az életünk során, hogy valaki hogy nyilatkozik meg az anyósáról vagy arról, mikor feleségek vihart kavarva, kedves édesanyák port verve elviselhetetlen magatartást tanúsítottak, mikor új nő lépett be a családba szeretett fiuk oldalán. Régi korok történeteiből hallhattuk, hogyan keserítette meg az anyós a fiatal feleség beilleszkedését a családba. De biztos vagyok benne, hogy akad olyan is, aki éppen most testközelből ismerkedik meg az anyós- meny között feszülő ősrégi konfliktussal.
Milyen anyós képet mutat be az ige Naomi példáján keresztül? Naomi és Ruth története a bírák korához kapcsolódik, amit a politikai instabilitás jellemzett a zsidó nép történelmében. Bethlehemben lakott Elimélek, aki úgy döntött, hogy Naomival és két fiával Moáb földjére menekül az éhínség elől. "Ahol úgy pusztít az ellenség, mint a sáska". A nyomorúság közepette, hajlamos az ember rossz döntéseket hozni. A szorítás miatt nehéz józanul gondolkozni. Vajon Elimélek jó döntést hozott? Isten akarata szerint vagy saját döntése szerint költözött ki Betlehemből? Igen eltérőek voltak a válaszok ezen kérdésemre. – valójában nem tudósít minket a Biblia arról, hogy a családfőt Isten szava küldte tovább idegen földre. Vajon a saját döntéseink súlyát el tudjuk majd hordozni? – diaszpórában élni nem egyszerű. Néhányan beszámoltak saját élettapasztalataikról, mások hasonlóságot azonosítottak eme történettel. A moabiták erkölcsi kérdésekben nem a zsidók hagyományait követték. Erre a helyre érkezett meg a család. A családfőnek pedig terve volt kiházasítani a két fiát, de váratlanul meghalt. Így ez a feladat Naomira maradt. Idegen földön, idegen hagyományok, szokások más nemzetből származó feleségek, más prioritások? – biztosan sok aggodalma volt Naominak. Fiai azonban moabita lányokat vettek feleségül. Ismét többen találtak egyezőséget saját történetükből merítve, azok, akik részt vettek ezen a programon. Milyen kérdésekkel találták szembe magukat? Bevándorlóként, nem magasan kiemelt társadalmi státusszal, idegen földön, kit válasszak feleségül? A moabita menyjelöltek személyiségéről, családjaikról, társadalomi viszonyulásukról, vallásukról nem ír a Biblia. Azonban arról igen, hogy Naomi és fiai Istenbe vetett hitüket, vallási szokásaikat nem változtatták meg sem az idegen földön, sem azután, hogy a két ifjú feleség bekerült a családjukba. Ruth és Orpa, így hívták a Naomi menyeit. A ház asszony megértéssel, szeretettel és elfogadással volt az új családtagok iránt. Talán ennek eredménye lehet az is, hogy Ruth megismerte Naomi Istenét, belé vetette hitét, hiszen így mondja az anyósnak később "Istened az én Istenem". Milyen nagy szerepe van az anyósnak abban, hogy a családban egyetértés legyen? Milyen képet vetít elénk Naomi anyósként?
Naomi elfogadta a személyiségüket, a szokásaikat, hagyományaikat, nem kényszerítette a hitét a fiatalokra, örült annak, hogy a fiai feleségre találtak. Bizony erős és példaértékű Naomi cselekedete. Naomi nem elmarta, hanem szeretetben megtartotta a menyeit és közösen szorgoskodtak a család megélhetéséért és a békesség megtartásáért. Mennyi esetben halljuk azt, hogy az anyós rossz válasza az új élethelyzetre megmérgezte a családi légkört.
Nem született unokája Naominak és hirtelen mindkét fia életét vesztette. A három nő egyedül maradt. Az anyós élettörténete veszteségek sorozata, elveszítette férjét, fiait és ott maradt egy idegen országban a menyeivel. Ekkor hírt kapott otthonról és elhatározta, hogy hazamegy Júdeába. Vajon milyen kérdések foglalkoztatták? Hogyan támaszkodhatunk Isten vezetésére? Milyenné válik a személyiségünk, amikor sok-sok nehézségen és próbán kell átesnünk? A tragédiák, a veszteségek, hogyan formálnak bennünket? – (erről beszélgettünk hosszasan.) Naomi páratlan viselkedése és alázata tárult elénk az újabb igeverseket olvasva. Nem hibáztatta az Istent, nem vádolt és nem lett szívében megkeseredett. Pedig rengeteg csapás érte. Naomit mindkét menye el akarta kísérni a hosszú úton. Hiszen a szokásrendszerük szerint, ők már egy család, tehát Naomi lányainak számítanak.Ez igen komoly döntést jelentett Ruth és Orpa részéről, elhagyni az anyós kedvéjért a hazájukat? Az addig jól ismert utakat és elmenni az ismeretlenbe? Ki, hogyan vélekedik erről a döntésről?
Naomi bölcsességét fedezhetjük fel ismét a történet folytatásában. Ezt mondta a lányainak „vénebb vagyok, hogysem férjhez mehetnék”. A maga életét a házasságra vonatkozóan lezártnak tekinti, de a menyeinek szabadságot ad, nem láncolja őket magához, hogy gondoskodjanak róla öreg napjain, hanem hagyja és szorgalmazza, hogy új életet kezdjenek. „találjatok nyugodalmat ki-ki az ő férjének házában" Eléjük tárja a jövőt, házasodjanak újból. Elengedni az Istenre bízva menyeit. Ruth azonban Naomival megy, nem hagyja magára az anyósát. Hittel és reménységgel a szívükben teszik meg a hosszú utat az új hazájukba. Kapcsolatuk példaértékűvé lesz az új hazában is szeretetben, egymást segítve találnak otthonra. Naomi újra kiházasítja Ruthot és életük útjai ismét kiegyenesednek.
Kiben van a mi reménységünk? Kiben bízunk a nehézségek idején? Kitől várjuk a szabadítást? – ezen kérdésekre válaszoltunk, ki-ki a maga módján és meggyőződése szerint.
Ez az alkalom is lehetőséget adott arra, hogy az ige tükrében, más élethelyzetét és döntéseit megvizsgálva a sajátunkról is számot adjunk. Noha nem egymásnak, hanem magunknak, családunknak és Istennek.
