A táborba 15 gyermek jelentkezett, (ez volt a meghirdetett maximális létszám,) olyanok, akik nagyrészt vagy jártak, vagy jelenleg is járnak a magyar óvoda foglalkozásaira, így az ismerkedés könnyen ment.
Mindkét napon a reggeli gyülekezőt követően az óvoda vezető, Zombory Anikó tartotta az első foglalkozást, mesélt a reneszánsz korról, szokásokról, öltözetről, étkezési szokásokról, zenéjéről, Mátyás királyról, énekelt, zenélt a gyerekekkel.
A jóízű tízórai elfogyasztása után már többet mozogtunk, tevékenykedtünk. Első napon megkezdődött a kihívás, különböző ügyességi feladatokat kellett végrehajtania mindenkinek.
Diótörés zárt csövön legurítva, célba dobás, kötéljárás, kérdések, találós kérdések vártak a bátor lovag-, illetve udvarhölgy-jelöltekre. Természetesen minden gyermek kiállta a próbát. Második napon még tízórai előtt körjátékot játszottunk, és táncoltunk kicsit, majd még délelőtt a papírmerítéssel ismerkedhettek a gyerekek.
Az ebédet önkéntes szülők főzték részünkre, mind a spagetti, mind a hot-dog igazán nagy sikert aratott. Mivel a tábor egész napos volt, a kisgyermekek részére rövid pihenőt is beiktattunk. Ez alatt néhányan lepihentek, Mátyás királyról szóló mesét néztünk közösen, majd még rövid ideig halk reneszánsz zene szólt.
Az első délutáni foglalkozáson kisebb terítőket batikoltunk a lakomához, illetve lehetett hozni saját pólót is, azon is lehetett gyakorolni a technikát, majd az uzsonnát követően pántlika jellegű fejdíszt, illetve pajzsot készítettünk. Másnap ebben az időszakban már kókuszgolyót készítettünk a lakomára közösen, szalvétát hajtogattunk, terítettünk, öltözködtünk.
A tábor végén tartottunk egy „jelmezes reneszánsz lakomát Mátyás udvarában”, melyre szeretettel vártuk a szülőket is. Természetesen a siker itt sem maradt el, a szülők által hozott sütemények elfogytak, mindenki tele hassal, tele élménnyel, megfelelően fáradtan búcsúzott el az udvartól. Előtte azonban még a kézműves alkotásokból rögtönzött kiállítást is megtekinthették a szülők.
A gyerekek sok olyan tudást, élményt tapasztalatot vihettek haza, aminek egy része egészen biztosan sokáig megmarad, a kézműves technikákat úgy állítottuk össze, hogy a későbbiekben otthon is bármikor „elővehető” legyen.
Már csak egy kérdés maradt a végén, vajon a következő táborban hova utazunk az időgéppel? Ez maradjon egyelőre a jövő titka.
