A valóra vált kívánság

/ Lakatos Fanni Anikó /
lakatos.fanni.aniko képe
Amikor az ember Kanadára gondol, a juharszirup után talán a Niagara-vízesés az ami egyből eszébe jut. Az idei 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésének egyik talán legszebb és leglátványosabb eleme a magyar színekben pompázó Niagara-vízesés. Számomra legalábbis biztosan.
Niagara-vízesés trikolor színekben pompázikMezőségi páros táncokKodály Együttes szólistái

Személyes élményem szeretném megosztani az olvasóval, amely a magyarországi felkészülési programszakasz kívánságdobozába ejtett titkos kívánságommal indul...

Kanadában is, mint mindenhol a nagyvilágban, ahol magyarok élnek, 2024. október 23-án ünnepi megemlékezést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharcról, valamint tisztelegtek annak hősei és a magyar diaszpóra kitartása előtt.  Ma Kanadában több mint 350 000 magyar ember él, ebből több mint 37 500 fő az 1956. október 23-i felkelés után menekült az országba.

A magyar menekültek leginkább Torontóban, Vancuverben és Montreálban telepedtek le, ahol jelentős mértékben hozzájárultak Kanada gazdasági és kulturális életéhez. Ontario tartomány az októberi hónapot a Magyar Örökség Hónapjává nyilvánította, amellyel elismeri az itt élő magyarság Ontario gazdaságának, kultúrájának, politikai berendezkedésének és identitásának alakításában való jelentős szerepét. 

Még otthon mesélték nekem, hogy van egy nap, mikor az ikonikus Niagara-vízesés trikolor színekben pompázik. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt az élményt én is szeretném átélni: saját két szememmel szeretném látni magyarként a Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határán húzódó, ám mégis a magyar zászló színeiben tündöklő vízesést. Tele a szívem hálával, mert idén megadatott, hogy láthassam a piros-fehér-zöldre „festett” Niagarát.

Kiemelt értéket ad hozzá számomra, hogy nem csak, mint szemlélője lehettem részese az eseménynek, de az ünnepi programsorozat fellépőjeként hozzájárulhattam a megemlékezés sokszínűségéhez. Október 23-án a rendezvényre a Kodály együttes egyik szólistájával érkeztünk, ahol az ünnepi beszédet és a Platon Karataev műsorát követően mezőségi táncokat mutattunk be a nagyérdeműnek.

A megemlékezés végén a közönséggel közösen elénekeltük a magyar és székely himnuszt, háttérben a vízesés magasztosan csobogó hangjával.

Szavakkal már-már leírhatatlan érzés volt magyarként a Niagara-vízesésénél énekelni hazánk himnuszát. Kívánom, hogy sok ember átélhesse ezt a csodás élményt, akár személyesen itt Kanadában a vízesésnél, akár a képernyőkön keresztül a glóbuszunk bármely sarkából.